Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)
A MÚZEUM - 25 év a kiállítások tükrében (LENDVAI TÍMÁR EDIT)
Magyar Lászlót (1818—1864) királyi apósa, a bihéi uralkodó támogatta expedíciós útján, hat utazást tett a Kongó és Zambezi választóvidékén. A rokonság lehetővé tette, hogy Magyar László belülről ismerhesse meg az afrikai társadalmat. Nagy értékű leírásokban számolt be az afrikai rabszolga-kereskedelemről, az ennek nyomán menekülő rabszolgák menedékeként kialakuló, rejtőző „kilombo" falvakról. Utjai során ismeretlen területet fedezett fel, néprajzi ismeretanyaggal gazdagította a magyar tudományt. Bár a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, és könyvét is kiadták, Magyarországra való visszatérését már nem tudták támogatni, egy belháború után Afrika földjén hunyt el. Torday Emil (1875-1916) belga állami megbízásból lépett Afrika földjére, majd a British Museum anyagi támogatásával végezhetett nemzetközi jelentőségű néprajzi és antropológiai kutatásokat a Kongó-medencében. Sokféle eltérő indíttatás, különböző, idegen nyelveken megjelent tudományos monográfiák, publikációk, de egyben megegyeztek világszerte híres Afrika-kutatóink, mindannyian elévülhetetlen érdemeket szereztek a magyar névnek. A legforróbb kontinens tárlóit elhagyva, a terem délnyugati sarkában kissé elrejtve kapott helyett az Osztrák-Magyar Északi-sarki Expedíciót bemutató anyagunk. Az 1872-74-ben megtett tengeri vállalkozás résztvevői új szigetet fedeztek fel, új információkkal szolgáltak a sarkvidékre vonatkozóan. Képes Gyulának (1847-1924), a magyar hajóorvosnak köszönhetően a skorbut nem pusztított a fedélzeten, mert előrelátóan, nagy mennyiségű C-vitamint halmozott fel a hajón, citrom és egy skandináv szederfaj formájában. Bár a betegséget sikerült elkerülniük, az utazás azonban nem volt teljes egészében szerencsés vállalkozás. A Tegetthoff vitorlás hajó legénységével egy éven át tehetetlenül sodródott a jégtáblák között, majd gyalogosan keltek útra a jégmezőn. Egy fő veszteséggel orosz halászok segítségével érték el a norvégiai Vardo kikötőjét. Új-Guinea Földünk második legnagyobb szigete. A hazánknál kb. nyolcszor nagyobb, négy-ötezer méter magas hegyvidékekkel rendelkező, trópusi őserdővel borított, és akkoriban ismeretlen ellenséges törzsek által lakott sziget feltárása nagyon nehéz feladat volt. Mégis ide indult a rendkívüli elszántsággal és céltudatossággal rendelkező Bíró Lajos (1856-1931), aki kisebb megszakításokicai hat évet dolgozott ezen az izgalmas vidéken. Elképesztő számú, 200 000 darabos gyűjteménnyel gazdagította a zoológiát, de a hazajuttatott néprajzi tárgyak száma is megközelíti a 6000 darabot. Amerika XIX. századi kutatói közül kiemelném Xántus János (1825-1894) természettudóst, akit a politikai kényszer űzött 1849-ben az Újvilágba, ahol számtalan érde- , t rs >i 'i /A* -r J t AH' D Anyaszobor Kongóból (Magyar tudományos Ajri kes és izgalmas kalandban volt része. Hol egy k ^ expedíc ió gyűjtése 1988.)
