Lendvai Timár Edit szerk.: 25 éves a Magyar Földrajzi Múzeum (Érd, 2008)

A MÚZEUM - 25 év a kiállítások tükrében (LENDVAI TÍMÁR EDIT)

vasútépítő társaság expedíciójának résztvevője, hol az amerikai hadsereg tagjaként végzett gyűjtéseket, hol tengerkutató állomást épített ki Kaliforniában. Tapasztalatairól hazaküldött olvasmányos leírásai, illetve természettudományos és néprajzi gyűjteménye tette őt ismert és népszerű kutatóvá. A kiállítás ötödik termében a XX. század kutatóit mutatjuk be. Azért is indokolt a kutató és kevésbé a felfedező kifejezés használata, mert erre az évszázadra Földünknek már csak igen kis része volt feltáratlan. A Föld akkori térképének kevéssé tisztázott foltjai közé tartozott a Szahara sivatagi világa, Belső-Ázsia száraz medencéi és az Antarktisz hóvilága. De mielőtt e vidékek feltáróiról szót ejtenénk a XX. századi utazók termébe lépve sajátos iszlám hangulatú enteriőrrel találkozhatunk. A Germanus Gyulát (1884-1979) bemutató sarok keleties hangulatát az iszlám vallásnak személyesen is elkötelezett orientalista saját használati tárgyai adják. Germanus maea is ~ , r

..... ,,, OJ > ° Uermanus-sarok a felújítás előtt elzarándokolt Mekkába. Könyveiben plasztikusan, sokrétű információkkal, magukkal ragadó leírásokkal mutatja be ezt a távoli kultúrát. Stein Aurél (1862-1943) Belső-Ázsia és Irán világszerte elismert tudományos feltátójaként több tudományterületet gazdagított kutatási eredményeivel. Angol megbízásból három igen jelentős expedíciót tett a térségbe. Második expedícióján 1879-ben Lóczy Lajos híradása alapján feltárta az Ezer Buddha Csarnokai barlangszentélyeket, ahol több ezer kínai nyelvű tekercsre, dokumentumra és 400 db kínai selyemfestményre bukkant. A kínai selyemút egy szakaszát is sikeresen azonosította. Tudományos munkássága az orientalisztikán túlmenően a régészet, a művészettörténet területén is világhírű eredményeket ért el. A geográfiában és határterületein is maradandót alkotott, Belső-Ázsia magashegységi felszínformáira, az ottani gleccserek milyenségére és mozgására, a folyók felszínformáló tevékenységére vonatkozóan. Almásy László (1895-1951) neve ismerősen cseng sokak számára. Az angol beteg című Oscar-díjas filmalkotás hozta meg 1997-ben Almásynak az igazi közismertséget. A filmbeli Almásy azonban csak fragmentumokban emlékeztet a valós sivatagkutatóra. Almásy autóval és repülőgéppel kutatta a Líbiai-sivatag akkoriban fehér foltnak számító részeit. A magasból fedezhette fel a Güf Kebírben az elveszettnek hitt oázist, Zarzurát, illetve Kádár Lászlóval tett gépkocsis expedícióján az Uweinat-hegységben őskori sziklafestményeket tárt fel. 1934—35ben feltérképezte a Nagy-Homoktengernek nevezett, hatalmas homoksivatagot. Almásy után több mint harminc évvel, újabb magyar sivatagkutató expedíció indult a Szaharába, Líbia és Csád területére a Tibeszti-hegységbe. Az út fő szervezője Balázs Dénes (1924—1994) geográfus, múzeumunk alapítója volt. A tudományos adatgyűjtés céljából útnak indult expedíció az elsivatagosodás körülményeit kívánta vizsgálni. Megfigyelték a terü-