Mácsai Anetta: Magyar vadászutazók a Magyar Földrajzi Múzeumban. Múzeumpedagógiai füzet A magyar utazók, földrajzi felfedezők című kiállításhoz (Érd, 2006)

I

és alkonyatkor a legaktívabb. Rovaroktól a ló nagyságú állatokig mindenféle zsákmány szerepel étrendjében. Legfontosabb tápláléka a szarvasfélék. A maradék táplálékot ágak alá rejti. Minden egyednek saját vadászterülete van, mely elérheti a 650 km2-t is. A puma a többi nagymacskától eltérően nem tud üvölteni. Egymás között morgással, fújásokkal, madárszerű hangokkal kommunikálnak, párzáskor hátborzongató, emberi sikoltáshoz hasonló hangot hallatnak.

Nílusi krokodil (Crocodylus niloticus)

Nagy, rendkívül erőteljes krokodil. Remekül alkalmazkodott a szárazföldi és vízi életmódhoz. Zöldesbarna alapszínén fekete foltok és hálózatos minta van. Leginkább egy sodródó fatörzshöz hasonlít, ezért nehéz észrevenni. Bőrét csontosodott, kemény szarulemezek borítják, amivel félelmetes őshüllőkre hasonlít. Egész élete folyamán nő, és akár a 100 év feletti kort is megélheti. Testtömege elérheti az egy tonnát, hosszúsága az 5-7 métert. Jellegzetes ismertetője, hogy az alsó állkapocs 4. foga látható a csukott szájban. Elalakkal és madarakkal táplálkozik de gnút, zebrákat és bivalyokat is zsákmányol. Képes elejteni a vízilovat és az oroszlánt, esetenként az embert is. Az elfogott zsákmánnyal gyorsan forgolódni kezd, hogy kibillentse egyensúlyából és a víz alá vonszolja, ahol az hamarosan megfullad. A nőstények a partmenti homokban ásnak fészket, melybe 25-100 tojást rejtenek. A kicsik néhány napig követik anyjukat, majd saját búvóhelyet keresnek. Csupán 1%-uk éri meg első életévét. A nílusi krokodil a Nílusból gyakorlatilag eltűnt, pedig egykor az ókori egyiptomiak szent állatként tisztelték és bebalzsamozott testüket sírokban helyezték el.

őrös óriás repülőmókus (Petaurista petaurista) Xántus János, 1869

A legnagyobb méretű erszényes mókusok közé tartozik. Ök is a valódi mókusokhoz hasonlóan rágcsálók*. Nem repül aktívan, hanem négy lába között kifeszülő, szőrrel fedett, vékony bőrhártya segítségével siklik, és mellső lábaival kormányozza magát a levegőben. Mivel ezek a membránok igen nagyok, ezért nem képesek a talajon közlekedni. Táplálékkeresés közben vagy ellenségei elől menekülve akár 200-400 métert is képes siklani a levegőben. Széles, lapított farkával egyensúlyoz repülés közben és földre éréskor. Szőrzete a hátoldalon sötétbarna, a hasoldalon világosbarna. Az éjszakát fatörzsek odvaiban, üregeiben tölti.

13