Mácsai Anetta: Magyar vadászutazók a Magyar Földrajzi Múzeumban. Múzeumpedagógiai füzet A magyar utazók, földrajzi felfedezők című kiállításhoz (Érd, 2006)

Nílusi lechwe (Kobus megaceros) Almásy László, Szudán, 1927.

Ezt az antilop fajt* nagyon nehéz észrevenni a természetben. A kifejlett hím mahagóni vagy feketés barna színű, szembetűnő a tarkóján található sárgás folt és a vállnál található ugyancsak sárgás csík. A nőstény és a kifejletlen hím sárgásbarna színű. A torokrészt erős és rövid sörény borítja vagy szakálla is van. Hosszú, barázdált "S" alakú szarvai 18-37 cm hosszúak és csak a hím viseli. Ártéri valamint édesvízi lápos és mocsaras* területen él. Lábvége, patája hosszú, hegyes, az oldalsó ujjai pedig nagyon fejlettek, így a puha talajon sem merül el.

Leginkább Szudánban a Sudd mocsaraknál, és Etiópia nyugati határszélénél a Machar mocsaraknál* találkozhatunk ezekkel a ritka állatokkal. A szaporodási időszak egész éven át tart, de leginkább az esős hónapokra esik, a nőstény 7-8 hónapos terhesség után egy borjúnak ad életet. Laza csordákat* alkotnak, mely akár néhány 100 egyedből is állhat.

Puma (Puma concolor)

Egykor egész Amerika területén élt, de az erőteljes pusztítás miatt sok helyen már csak hegyvidéki területen találkozhatunk vele. Teste megnyúlt, feje kicsi, pofája rövid. A szőrzet színezete a területtől függően változik, de a világosbarna és a szürkésbarna példányok a leggyakoribbak. Hátsó végtagjai hosszabbak a mellsőknél, a talajról 5,3 méter magasra is képes felugrani. Karmai* visszahúzhatok, a külsők jóval nagyobbak, ami az ágakon való biztonságos kapaszkodást teszi lehetővé. Jól úszik, de nem szeret vízbe menni. Nappal a fákon vagy a bozótosban alszik, csak éjjel indul vadászni. Magányos vadász, hajnalban

12