Mácsai Anetta: Magyar vadászutazók a Magyar Földrajzi Múzeumban. Múzeumpedagógiai füzet A magyar utazók, földrajzi felfedezők című kiállításhoz (Érd, 2006)

Napjainak több mint a felét táplálkozással töltik. Gyümölcsök, fiatal hajtások képezik fő táplálékukat, de kiegészítőként fakérget, termeszeket és hangyákat is esznek. A többi emlőshöz viszonyítva magas kort ér meg, akár 60 évet.

Az orángutánok napjainkban már csak Szumátra és Borneó szigetén élnek, bár egykor jóval nagyobb volt az elterjedési területük. Pekingtől egészen Celebeszig éltek ezek a kedves állatok. Veszélyeztetett faj*. Élőhelyének* rohamos csökkenése illetve gyakori elfogásuk miatt fogy a természetben élő egyedek száma.

Közönséges tehénantilop (Alcelaphus buselaphus) Széchenyi Géza, 1903.

Közepes termetű antilopféle*. Szőre vörösesbarna vagy szürkésbarna. Homlokán, pofáján, vállán és combján fekete folt van. Viszonylag hosszú elülső lábai miatt elég furcsa küllemű állatok, de ennek ellenére 80 km/óra sebességgel is képesek futni. Mindkét nem viseli a fajra jellemző lant alakú gyűrűs szarvakat*. Kora reggel és késő délután aktívak, a déli melegben pihennek. A nyíltfüves területeket kedvelik, csapatokban élnek, melyek egyedszáma néha a több ezret is elérheti. A vízhiányt gyümölcsevéssel és gyökerek rágásával vészelik át. Érdekes a hímek vetélkedése a szaporodási időszakban. Ekkor letérdelve lökdösődnek és a szarvukkal viaskodnak. Az ókori Egyiptomban megszelídítették a befogott állatokat.

Topi antilop (Damaliscus lunatus) Károlyi István, 1928.

Első pillantásra igen hasonlít a tehénantilopra. Szőrzete sötétbarna színű, combján és lábszárán sötét színű foltok vannak. Mindkét ivarú állat L alakú, kissé hátrafelé és befelé hajló, gyűrűs szarvat visel a fején. Nagy csapatokban élnek. Csordái* gyakran gnúkhoz, zebrákhoz és struccokhoz csatlakoznak. Az időszakosan elárasztott füves területeken él. Füveket, lágy szárú növényeket legelészik, és négy hétig is kibírja víz nélkül. Élőhelyei a Szaharától délre, Malitól Etiópiáig s délre Dél-Afrikáig terjednek. Egyes helyeken a bikák nagy territóriumokat* védelmeznek, nem ritka hogy termeszvárakra mászva őrködnek a legelésző csorda felett.

I