Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Dr. Lóczy Dénes: Mozaikok a folyóvízi erózió hazai geomorfológiai kutatásának múltjából

— O kus magyarázatát. PÉCSI Márton (1959) ezt úgy foglalja össze, hogy a kéregmozgások általában fokozták az éghajlatváltozásokból fakadó völgybevágódás mértékét. BULLA megállapítja, hogy „...a közép-európai folyóvölgyek a pliocén közepe óta ritmusos kéregmozgások és ritmusos éghajlatváltozások dialektikus összjátékának eredményeként alakultak ki" (1956, p. 124.) BULLA teraszképződési elmélete W. M. DAVIS ciklustanából indul ki, de hangsúlyozza, hogy a teraszok zavart jeleznek a ciklusban. Később inkább a „ritmusos" fejlődés, majd a klimatikus morfológia szemléletével közelített a kérdéshez. A trianoni Magyarországon, késó'bb pedig a bécsi döntésekkel visszacsatolt hegyvidéki területeken rajta kívül igen részletes teraszkutatásokat folytatott a Felsó'-Tisza vízrendszerében KÉZ Andor (1937) és LÁNG Sándor is. A fiatalabb nemzedékből PÉCSI Márton (1959) életművének egyik legfontosabb darabjában a Duna teraszait mutatja be, munkatársai (pl. GOCZÁN L. 1955) eredményeit is felhasználva. A teraszok párhuzamosítása megerősítette, hogy csak kéregmozgások hatására átmenő teraszok nem keletkezhetnek. A jégkorszaki völgjfelkavicsolódások, majd a megnövekedett vízhozammal járó bevágódás hozza létre a jellegzetes „párkánysíkokat". KÁDÁR L.-nak a teraszképződésről is sajátosan egyéni nézetei voltak. A már említett nagy vita (i960) „jegyzőkönyvében" kijelenti: „... egy vízfolyás minden vízmennyiség- és erózióbázisváltozás nélkül teraszokat hozhat létre,... " (p. 349.) ,A teraszképződés 'végső' oka egyszerűen az, hogy a folyó folyik. " (p. 350) A szakaszjelleg megváltozását sem tartotta szükségesnek a teraszképződéshez., mindent egyedül a folyó autodinamizmusával magyarázott. Még BULLÁnál is szigorúbb kritikusra akadt LÁNGban, aki megkérdőjelezte a terepasztal-kísérletek érvényességét, viszont hihetetlenül gazdag terepi tapasztalataira alapozva KÁDÁR több feltételezését megcáfolta (pl. az átmenő teraszok létének kétségbevonását). KÁDÁR több „újítása", pl. a hordalékkúp-teraszok fogalma, azonban elterjedt és ma is használatos. Sajnálatos, hogy az 1960-as évektől a folyók hidraidikai vizsgálata és a teraszkutatás egyre inkább elvált egymástól. Ezért nem tudtak meghonosodni nálunk a nyugati országokban éppen ekkor kibontakozó hidraulikus geometria (LÓCZY D. 2000) eredményei.