Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Dr. Lóczy Dénes: Mozaikok a folyóvízi erózió hazai geomorfológiai kutatásának múltjából

o • • A FOLYÓHÁLÓZAT FEJLŐDÉSTÖRTÉNETE z „nemzeti" feladat, legalábbis Magyarország területére a hazai geomorfológuCp soknak kell megoldaniuk. A megoldáshoz megint csak földtani (tektonikai) ismereteket és teraszkutatási eredményeket kellett segítségül hívni (többek között URBANCSEK János és SÜMEGHY József hidrogeológiai, RÓNAI András üledékföldtani adatait, később pedig a lemeztektonikai szemléletű szerkezetföldtan megállapításait) . A teraszkutatások eredményei sokszor perdöntő bizonyítékokat szolgáltattak a folyók irányváltozásainak feltárásához. A Kárpát-medence az újabb kutatások szerint csak a pleisztocénra vált szárazulattá, ezért folyóhálózata nem idősebb a felső-pleisztocénnál (BORSY Z. 1989). Vízhálózata kutatásába szinte valamennyi magyar geomorfológus bekapcsolódott (SOMOGYI S. I96I). Kialakulástörténete nagy vonalakban mára már tisztázódott, amiben a pollenanalízis és más korszerű módszerek bevonásának is nagy szerepe volt (BORSY Z. 1989). Maradt azonban még több nyitott kérdés is, elsősorban a Dunántúl vízfolyásaival kapcsolatban: hogyan keletkeztek a zalai „meridionális" völgyek, merre folyt korábban a Duna, mikor jelent meg a Kisalföldön, majd a Visegrádi-szorosban? BULLA a Pannon-beltó összezsugorodása utáni fluviolakusztikus (folyami-tavi) rendszerből származtatta a medence vízhálózatát. A kisalföldi szakasz kialakulása attól függ, hogy a Kisalföldet inkább pliocén végi vagy pleisztocén süllyedéknek tekintjük-e. A dunántúli É-D-i futású völgyek keletkezésének magyarázataiban a középső- és felső-pleisztocén szerkezeti mozgások, a félig száraz éghajlaton működő defláció és a folyóvízi erózió egyaránt szerepet kaptak. Még LÓCZY vetette föl a Balaton kutatása során, hogy a pleisztocén elején bővizű ősfolyó keresztezhette É-D-i irányban a Dunántúlt. SÜMEGHY szerint a Duna a pliocén végén a Tapolcai-medencén keresztül D felé folyt. Jóval később MIKE K. (1980) ezekhez hasonló elképzelést terjesztett elő. Paleohidrográfiai módszerrel elemezte a fúrásokból azonosított ősmedreket, tehát a meanderek paramétereiből vonva le a vízhozamra vonatkozó következtetéseket. Azt állította, hogy még a visegrádi áttörés létrejötte előtt a Duna átfolyt a mai Balaton-medencén, hozzájárult annak kimélyítéséhez, majd D felé csapolta le. A hazai folyóvízi geomorfológiában kibontakozott utolsó nagy vita folyamán az „ősmedernyomok" dunai eredetét a legtöbben megkérdőjelezték. Napjainkban a leginkább elfogadott álláspont az, hogy a Duna őse már a pliocénban elfoglalta a Dévény és Pest közötti völgyét. MIKE törekvése többek kö-