Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban
O gálnak. Az így termesztett egyedek - kikerülve természetes földrajzi környezetükből - általában már nem lesznek képesek a későbbiekben a túlélésre a szabadban. így ír saját botanikusi szemléletéről és módszeréről: „Előre kell bocsátanom, hogy úgy az mostani mint a korábbi munkákban is alkalmazott metódus inkább orvosi mint matematikai. Véleményem szerint, a matematikai módszerek csupán a szervetlen vagy halott testekre alkalmazhatóak, ám az orvosi módszer az egyetlen, amely alkalmas az élő testek megítélésére. Ahol az életet vizsgálják, még a nem növényit is, ott azonnal szembetűnik a természet a maga sokszínűségében, melyhez nem illenek a matematika szigorúságával az egyes részekből levont végkövetkeztetések; nemcsak a pontosan megfigyelt egyezés a fontos, hanem a harmónia az összes jelenség között. " Wahlenberg alapelve volt, hogy többször is visszatérjen ugyanarra a helyre, így téve hatékonyabbá munkáját. Egy növényföldrajzi vizsgálat megkövetelte ezt a módszert, hisz első alkalommal a kutató nem láthatja a földrajzi környezetet a maga teljességében, másrészt pedig a terület arculata megváltozik néhány hét leforgása alatt. Az újabb és újabb terepbejárások és vizsgálatok során felfedezhette azokat az apró jellemzőket melyek elkerülték figyelmét első alkalommal, illetve egészen új információk birtokába juthatott. Újszerű Wahlenberg indikátornövény szemlélete. Indikátornövénynek azt a fajt tekintette, amely vagy dominál a területen, vagy meghatározza a környező növényvilág növekedési feltételeit. Ez alapján növényföldrajzi zónákra osztotta a vizsgált területeket, minden zónának megvolt a rá jellemző indikátornövénye. Amilyen körültekintően vizsgálta Wahlenberg a növényvilág összefüggéseit, annyira nem foglalkozott az állatvilággal, amely nyilvánvalóan nagyon fontos befolyásoló tényező lehet a növényföldrajzi kutatások szempontjából. Az ő szavaival élve a zoológia csak elvonja az időt a botanikától. Nagyon fontosnak tartotta a lehető legnagyobb pontosságot mérései végzése közben. Éghajlati megfigyelésekor nem a levegő hőmérsékletét vette alapul, hisz ez nem megbízható adat, főként nem a változékony időjárású Tátra-vidéken, hanem a talaj hőmérsékletét, melyet kiválasztott források vízhőmérsékletének mérésével határozott meg. így definiálta Wahlenberg a növényföldrajz fogalmát 18O5-&0« „Feljegyzések Gotland flórájához" című művében: „Kétségtelen hogy a növényföldrajz a legnagyobb figyelmet érdemli meg. Ez (a növényföldrajz) leírja és felosztja a Földet a küvr
