Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban

világhírű kutatóútjával egyidőben Wahlenberg Lappföldön végzett hasonló tudományos megfigyeléseket. Mindkettejükről elmondható, hogy szakítva a korábbi hagyományos botanikai szemlélettel nem elégedtek meg a különböző egyedek begyűjtésével, hanem műszeres méréseket is végeztek a lelőhely földrajzi elhelyezkedésére, és a tengerszintfeletti magasságra vonatkozóan. Wahlenberg Linné követének tartotta magát, ugyanakkor felülmúlta elődei leíró botanikai munkásságát, a tudományterületek határait átlépő, gyakorlatias és teljességre törekvő módszereivel. Egy Linné típusú botanikus a növények kvantitatív, mérhető és szembetűnő tulajdonságaira koncentrált, míg Wahlenberg figyelembe vette a lelőhely speciális földrajzi körülményeit is. Wahlenberg kutatásai során kérdéseket tett fel magának, nemcsak az érdekelte, mi az, amit talált, hanem az is, hogy mi jellemzi az adott helyet, ahol a növényre bukkant, és ami a legfontosabb, miért. Magát igazi terepkutatónak nevezte. így ír önéletrajzi jegyzeteiben egy terepbotanikus szemléletéről: „... azokkal a modem botanikusokkal ellentétben, akik soha el nem hagyják kertjeiket én rendszerint nem fordítok különösebb buzgalmat a növények kínosan pontos, legkisebb részleteire is kitérő gondos leírására. Az utazásaim során tapasztaltam, hogy maga a természet is nagymértékben megveti ezeknek az aprólékos botanikusoknak pedáns típusait. Sokkal többet közöl a természet a fajokról az egyedek különböző harmonikus formáján keresztül, melyet én igyekszem figyelembe venni és kifejezni, ahogy a bölcs Linné-követők tették, noha tudom, hogy a leggondosabb modern botanikusok nem csupán lenézik ezt, hanem szerfölött el is ítélik, mint egy, a tudományukat fenyegető halálos veszélyt, Egyébiránt az utazó növényföldrajzost az jellemzi, hogy gyorsan, az első pillantásra felismer eg)' növényt, ellentétben a helyben maradó botanikussal, aki megelégszik annyival, hogy tnikroméretű ismertetőjegyek alapján herbáriumában különítse el a fajokat. " Ebben az idézetben is rámutat Wahlenberg arra a kettősségre, mely a XIX. század svéd botanikatudományát jellemezte. Wahlenberg azok oldalán állt, akik nem törekedtek mindenáron új fajok felfedezésére. Míg az ellentábor képviselői herbáriumokba zártan keresték azt a legkisebb különbséget az egyedek között, amely bizonyíthatja, hogy új fajra leltek. Wahlenberg osztotta Linné elméletét, mely szerint a „modern botanikusok" hibás, félrevezető módszert követnek, amikor a természetes élőhelyükről begyűjtik a fajokat, melyeket aztán kertjeikben és herbáriumokban elvetve vizs-