Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban

ve legharagosabb kritika lenne a magyar nép felvilágosultságáról Még jó, bog)' épp bőrrel megúsztam. " - írta Olof Swartznak. Magáról a kutatott területről szóló latin nyelvű művében sem ír kifejezetten hízelgőén „terra inhospitabilis et latron ibus et barbaris hominibus plena", „nem vendégszerető táj, tele rablóval és barbárral". Ez a megjegyzése 1815-ben Joseph August Schuhes

8 (1773-1831) Tátra-kutatót szatirikus válaszra késztette: „Epistola granulatoria in felicissimus et miraculosum excessum Dni Georgii Wahlenberg, Sued, ex Ungaria nostra" „Köszönőlevéla svéd Georg Wahlenberg úr csodával határos szerencsés kijutásáért Magyarországról. " Egy hagyományról viszont elismerően nyilatkozik: ,4 Kárpátokbeli vándorlások legízletesebb felszerelése a tokaji bor és a császárkörte... ! Akkoriban nem volt egyszerű az utazás a Tátravidék ritkán lakott hegyei és völgyei között. Csak a nagyobb települések között utazhatott kocsin, egyébként a legtöbb esetben gyalog járta be a régiót, legyőzve a komoly magasságkülönbségeket. Wahlenberg sokat szenvedett az időjárástól is. A gyakori, sokszor ítéletidőre emlékeztető viharok komoly megpróbáltatást jelentettek a svéd felieken edződött kutatónak. Meglepődve tapasztalta az előre nem várt hőmérsékleti különbségeket, „a nyár olyan hideg, hogy minden nap két kabátot hordok. "-írta Olof Swartz-nak. Nem lehet csodálkozni Wahlenberg szavain, lúszen az időjárás kiszámíthatatlanságáról híres e terület, ahol a légköri viszonyok rövid időn belül megváltozhatnak, és a nyarakat igen intenzív zivatartevékenység jellemzi általánoságban is. Ezenkívül Wahlenberg az év legcsapadékosabb időszakában járta a Tátravidék tájait. Meteorológiai mérések szerint július hónapban esik le az évi csapadék 16 százaléka. är Eliasson véleménye szerint, egyfajta „kopernikuszi forradalom" játszódott %Jf le a XIX. század kezdetén a tudományos kutatóutak jellegét illetően. A kutatók figyelme egészen új érdeklődési területek felé irányult. A botanika modernizálódásával és a geológia gyors fejlődésével párhuzamosan, egy új szubdiszciplina, eg)' új tudományág körvonalai rajzolódtak ki, a növény földrajzé. A növényföldrajzi szemlélet első ismert képviselőjeként a német tudóst, Alexander von Humboldt-ot (1799-1804) tiszteli a tudomány. Humboldt

9 Újvilágban tett WAHLENBERG ÚJSZERŰSÉGE A NÖVÉNYFÖLDRAJZ SZEMSZÖGÉBŐL