Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban
Wahlenberg kapcsolata a helyiekkel nem tekinthető felhőtlennek. Ő maga is sokat panaszkodott erről barátjának és támogatójának, Olof Swartz 7 professzornak a Svéd Tudományos Akadémia titkárának írt későbbi levelében, illetve önéletrajzi írásában. Wahlenberg nagyfokú ellenszenvet váltott ki a tátrabeli lakosokból. A probléma gyökerei feltételezhetően a kutató nehéz természetéből, és a itt élő népek babonás meggyőződéséből eredtek. Wahlenberg különc volt, és furcsa dolgokat művelt. Órákat töltött egy-egy hegycsúcson, vagy forrás mellett, és különös méréseket végzett, hogy klimatológiai megfigyeléseihez adatokat gyűjtsön. Ebben az évben a korábbiakat meghaladó pusztító árvizek rengeteg kárt és szenvedést okoztak a lakosságnak, akik mindezért Wahlenberget okolták. Külhoni boszorkánymesternek nevezték, aki furcsa méréseivel felingerelte a tengert. A lakosság akkori elképzelése szerint, a tátrabeli tavak földalatti csatornákon keresztül közvetlen összeköttetésben vannak a világtengerrel, ezért is nevezték és nevezik máig ezeket az elragadó magashegységi tavakat tengerszemnek. A Wahlenberg által felbosszantott világtenger most visszavág, tekintet nélkül sújtva le bűnösre és ártatlanra. így ír erről a konfliktusról: „Egy emlékezetes árnyoldal, mellyel talán ülik előhozakodnom e népek hite és babonája a hegyekről és árvizekről. Annak ellenére, hogy esik, és az esőzések egyre hosszabb ideig tartanak, nem képesek belátni, hogy az árvizek emiatt keletkeznek és törnek rájuk leginkább éjszakánként, Azt képzelik, hogy az apró tavak, melyeket világszemnek hívnak, összefüggésben vannak világtengerrel, mely ha felgerjesztik ilyen mennyiségű vizet bocsájt rájuk. Közszájon tetjed, hogy a mi természetkutatónk (magára utal) gyakran leeresztett egy ezüst mérőeszközt a forrásokba, amiért is azzal vádoltatik, hogy felgerjesztette a világszemeket egészen az árvizekig, hogy aztán azok szétszaggassák a hegyeket, és ilyenformán férkőzzék ő hozzá a hegyek belsejében levő aranyhoz. " Az általa használt világszem kifejezés a tengerszem helyett feltehetően fordítási félreértés lehet. A XVIII. században egyébként olyannyira elterjedt nézet volt ez a földmélyi kapcsolat a tenger és a tátrai tavak között, hogy még komoly tudósokat is kutatásra ösztönzött. 1751-ben a Császári Ásványtani Bizottság tagjai méréseket végeztek arra vonatkozóan, hogy a tátrai tavakban érvényesül-e az apály-dagály jelenség. Mindezek után szinte lehetetlenné vált Wahlenberg számára, hogy hordárt vagy hegyivezetőt találjon maga mellé. „Ha őszintén kifejteném ezt (véleményemet), az a O O
