Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Dr. Gábris Gyula: Cholnoky Jenő, a földrajzprofesszor és a természetvédő
o — 19. Fölfedeztem a Huai-hegységben a huai-barbárok nyomait. Teljesen elkínaiasodtak, bár csak a 16. században hódoltak meg. De építészetük s néhány néprajzi tárgy elárulta idegen eredetüket. (I. 1.) 20. A Kínai alföld szerkezetét tisztáztam, felfedeztem azt az óriási tengeri szinlőt, amelyet Vlagyivosztoktól kezdve egészen Szingapúrig sikerült követnem. Ugyanezt Obrucsev kimutatta az Ohocki-tenger partján. Kelet-Ázsia partvidékének általános megemelkedését tanúsítja ez, körülbelül a pliocén-pleisztocén korban. (II. 19; III. 12.) 21. Ehhez a szinlőhöz csatlakoznak a Jang-ce-kiang hatalmas folyami terraszai, amelyeket Lóczy még laterii-terraszoknak írt le. Valóban laterit fedi őket, de nagyszerű folyami terraszok. (II. 9; III. 21.) 22. Fölfedeztem a nagy kiterjedésű mandzsúriai bazalt-fennsíkot. Körülbelül akkora, mint a mi Alföldünk. Nagyon szép bazalt-vulkánokat fedeztem föl s kimutattam, hogy Mandzsúriában nincsenek fiatal hegyláncok, hanem csak kiemelkedett őskori és ókori tönkök. Ezeknek egyik nagy részét fedi a bazalt, A tönkök kiemelkedése beletartozik a kelet-ázsiai szigetívekkel jellemzett, ív alakú felvetődések sorozatába. (II. 6; V. 1; V. 2; VIII. 1.) 23. Kelet-ázsiai utazásaim eredményei győztek meg arról, hogy Ázsia belseje a történelmi időkben nem száradt ki és már az ember földi megjelenése előtt, a pliocén korszakban éppen olyan volt, mint ma. Különösen kimutattam ezt a KeletTurkesztáni medencére nézve, Stein Aurél első utazásának eredményei közt közölt felfogásával szemben. Stein Aurél a kelet-turkesztáni romokat s ezzel együtt a népvándorlások okát is abban vélte föltalálni, hogy Ázsia belseje a történelmi időkben kiszáradt. Ezt az elméletet a történészek általánosan elfogadták, De meggyőztem Stein Aurélt is, hogy ez tévedés 14 . A kelet-turkesztáni oázisok pusztulását történelmi események és hidrográfiai változások okozták s nem egyidejűek. Ugyanez áll az Iráni-medence romvárosaira is, meg a Mekránban felfedezett oázisnyomokra is. Az Iráni-medencében a karézekkel való öntözés okozza a temérdek helyváltozást, kényszeríti az oázisokat folytonos helycserére. A népvándorlások oka az oázisok túlnépesedése és az oázislakók és a sátoros pásztorok igen labilis élet-állapota. Ezt a megállapítást először a genfi nemzetközi földrajzi kongresszuson közöltem s a német Geographische Zeitschrift azonnal elkérte s még a kongresszus iratainak megjelenése előtt közölte, mert ebben a kérdésben korszakalkotó jelentőségű. (V. 3; V. 16; XII. 5.)
