Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Dr. Gábris Gyula: Cholnoky Jenő, a földrajzprofesszor és a természetvédő
munkaképessége elsősorban a hullámzás minőségétől és mennyiségétől, de éppen olyan mértékben az árapály járásától függ. Beltengerekben nincs nagy árapály, tehát túlnyomóan delták képződnek, a nyílt óceánok partján nagy az árapály, tehát leginkább tölcsértorkolatok keletkeznek. De van sok kivétel is, mert nem elegendő csak az árapály figyelembevétele. A Neretvának nincs deltája, mert igen kevés a hordaléka. A Nigernek és a Zambezinek, Gangesnek, Indusnak deltája van, pedig nyílt tengerbe ömlenek. De könnyű kimutatni a tenger munkaképességének csekély voltát mindegyik helyen 10 (V. 19; VI. 7.) 13. A Balaton jegének tanulmányozása vezetett rá annak felismerésére, hogy a hőmérsékleti tágulásnak és összehúzódásnak milyen nagy jelentősége van. S ez a felismerés tette lehetővé, hogy sikerült megoldanom apoligonális tundra jelenségét. A Spitzbergákra tett, kongresszusi kirándulás alkalmával tanulmányoztam ezt a jelenséget. A Sarkvidékeken ugyanis a síkságokat és a lankás lejtőket moha és zuzmó-növényzet lepi el. A talaj nagy mélységekig (több száz méterig) állandóan meg van fagyva, csak a legfelső, mintegy fél méter vastag rétegben olvad föl nyáron a talajvíz. A tundra felszínén sokszög alakú mezők látszanak, mint a repedezett, kiszáradt agyagon, csakhogy ezek a tundra-sokszögek 5-10 méter átmérőjűek. A sokszögeket egymástól meredeken álló kőlapok sokasága választja el, szép tundra-flórával díszítve, a sokszögek belső mezője pedig kopár, alig teng-leng rajta néhány mohacsomó. Ez a tünemény a legnagyobb rejtély volt, minden sarkutazó észrevette, megcsodálta, de megmagyarázni képtelen volt. A tünemény ugyanaz, mint a Balaton jegén a tarolások, csakhogy a repedés, a repedések bezáródása és a repedésekbe hullott kövek összenyomása sokkal kisebb mezőkre bontja a megfagyó és újra felolvadó, legfelső réteget. Csakis ott képződhet, ahol a talaj vékonyan rétegzett agyagos homokkő, amely könnyen mállik el, de lapos kövek bőven maradnak meg az agyagos málladékban. Ezért nem minden tundra poligonális. A repedés ősszel, a fagyok bekövetkeztekor képződik, a repedések legjobban kitágulnak akkor, amikor leghidegebb, talán -50, -6()° hőmérsékletű, s aztán tavasszal ismét bezáródnak, amikor a hőmérséklet ismét 0° fölé emelkedik. Bár minden évben csak egyszer ismétlődik ez a folyamat, de a tundra 2300 000 éve ugyanilyen 11 , tehát ugyanannyiszor ismétlődött a dolog s ez elegendő a magyarázatra 12 . (II. 37.) Ezt a magyarázatomat közöltem német nyelven is. Egy német geográfus összefüggő leírást adott egy kompilációban a sarkvidéki tüneményekről s ott rám hivatkozva
