Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)
Dr. Gábris Gyula: Cholnoky Jenő, a földrajzprofesszor és a természetvédő
dűnéket, a morotvák összeszűkülésének okát. Kimutattam a Duna-Tisza közén a futóhomok vándorlását északnyugatról délkelet felé, három övezetben, három posztglaciális klímaingadozás következményeképpen. Itt is kimutattam a szélbarázdákat, úgy mint a Nyírségen és a Delibláti-pusztán 7 is. (II. 24; II. 34.) 11. Eredményeim közül talán a legfontosabb és legnagyobb fizikai-földrajzi megállapítás, hogy a folyóknak háromféle szakaszjellege van. A szakaszjelleg a folyó munkaképességének és a folyóhordalék tovaszállításához szükséges munka mennyiségének viszonyától függ. Ha a folyó munkaképessége nagyobb, mint az elvégzendő munka, akkor a folyó felsőszakaszjellegű. Ha a munkaképesség egyenlő az elvégzendő munkával, akkor a folyó középszakasz jellegű és végül, ha a munkaképesség kisebb, mint az elvégzendő munka, akkor a folyó alsószakasz jellegű. A felsőszakasz jellegű folyó fölös munkaképességével medrének fenekét támadja meg, a medret és ezzel együtt a völgyet mélyíti. A középszakasz jellegű folyó kanyarog, völgyét kiszélesíti. Az alsószakasz jellegű folyó zátonyos, szerteágazik, völgyét feltölti. Fattyúágakat bocsát ki magából s ezek mindig középszakasz jellegűek, kanyarognak 8 . A folyók szakaszjellegének megváltozása következtében keletkeznek a terraszok 9 . Ezek a megállapítások tisztázzák azokat a vitás kérdéseket, amelyek különösen azzal vesződtek, hogy megmagyarázzák, miért kanyarog az egyik folyó és miért zátonyos a másik. Rendkívül sajnálom, hogy ezt a fölfedezésemet csak Lóczy halála után közölhettem, mert addig nem voltam készen a részletes tanulmányokkal. Lóczy bizonyosan rendkívül megörült volna ennek a megállapításnak. Szépen kivilágosodik ennek alapján az a tünemény, hogy a Duna deltáján a Kilia-ág zátonyos, a Szulina- és a Szent György-ág pedig kanyarog. Mert a Kilia a főág, ebben utazik a hordalék, a Szulina és a Szent György ágak pedig fattyúágak, tehát kanyarognak. Minden deltán sok fattyúág van. Különösen a GangesBrahmaputra deltája jellemző ebben a tekintetben. Ez a törvény és a turzások törvénye teljesen elavulttá teszik Credne: Die Deltas című, annak idején nagy jelentőségű művét. (V. 19; V. 20; VI. 6; VI. 7; XII. 170.) 12. A deltákra vonatkozólag ugyanis szintén sikerült a kérdéseket rendbe hoznom. A munkaképesség és az elvégzendő munka közt levő viszony ugyanis a folyótorkolatokra is alkalmazható. Ha a tenger munkaképessége nagyobb, mint a folyótorkolatba jutó hordalék elszállításához szükséges munka, akkor a folyónak tölcsértorkolata van. Ha a kettő egyenlő, akkor egyenes, nyílt torkolat van. Ha a tenger munkaképessége nem elegendő a folyóhordalék elszállítására, akkor delta képződik. A tenger
