Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Dr. Lóczy Dénes: Mozaikok a folyóvízi erózió hazai geomorfológiai kutatásának múltjából

-—o zött azért sem talált kedvező fogadtatásra, mivel felfogása élesen ellentmondott a BULLA és KEZ által vallott nézetnek, miszerint a Duna völgyének bevágódása antecedens módon követte a Magyar Középhegység kiemelkedését. A Visegrádi-szorost jelenleg inkább a mai Boszporuszhoz vagy a 7-5 millió évvel ezelőtti Vaskapuhoz hasonló tengerszorosból származtatják. Kevesebb „fehér folt" maradt az Alföld vízhálózatának fejlődéstörténetében. Már SZABÓ is megsejtette, hogy a Duna „valaha" DK-i irányban keresztezte a mai Kiskunság területét. A Duna-teraszok alapos kutatása (PÉCSI M. 1959), majd a hordalékhip anyagvizsgálatai pontosították a mederpleisztocén-eleji helyzetét. A Ny-ra tolódást kezdetben a Baer-törvénnyel (a Coriolis-erőből fakadó, jobb kéz felé történő eltérüléssel), majd a folyó változó mechanizmusával magyarázták, kpleisztocénban jelentős mértékben átalakult a Tisza és mellékfolyói alkotta vízhálózat is. SÜMEGHY nevéhez fűződik a Tisza érmelléki lefolyásának rekonstrukciója (SOMOGYI S. 1961), amelynek nyomán az Alföld É-i felének kialakulását is tisztázni lehetett. GYAKORLATI CÉLÚ KUTATÁSOK Lehetett volna még szólni egyéb elméleti kutatásokról, de még inkább a folyóvizek hasznosítását célzó irányzatokról, a mostanában igen kedvelt ártéri gazdálkodás, a folyószabályozások és -duzzasztások, ill. az árvízvédelem geomorfológiai hátterének, az ártéri domborzat és ökológiai viszonyok kapcsolatának vizsgálatáról. Talán ez a kis „mozaikkép" is érzékeltette azonban, hogy bár a mai magyar fluviális geomorfológia kétségkívül elmarad a nemzetközi „élvonal" mögött, mégis milyen értékes és feldolgozásra érdemes tudományos örökség birtokosa ezen a szűkebb szakterületen is. IRODALOM BALÁZS D. (szerk.) 1993. Magyar utazók lexikona. - Panoráma, Budapest BOGÁRDIJ. 1971. Vízfolyások hordalékszállítása. - Akadémiai Kiadó, Budapest BORSY Z. 1989. Az Alföld hordalékkúpjainak negyedidőszaki fejlődéstörténete. Földr. Ért. 38.3.211-224. O o