Dr. Kubassek János szerk.: A Kárpát-medence természeti értékei (Érd, 2004)

Lendvainé Timár Edit: Egy svéd botanikus, geográfus a Tátra vidékén - Göran Wahlenberg természettudományos munkássága az Északnyugati-Kárpátokban

VC O letido okozhatott. „Mindez a tulajdonképpeni alpesi zónának a Kárpátokban egy olyan sötét tónusú saját színt kölcsönöz, hogy ezen keresztül a fehér csíkok méginkább szembeötlőek, adván az egésznek valamilyen, az afrikaihoz hasonló küllemet. " Ő maga csak a korabeli leírások alapján ismerhette az afrikai hegységek kinézetét, így nem csekély fantáziára vall találó megjegyzése. Többször visszacseng leírásaiból a Kárpátok jellemzésekor a hegység zordsága és terméketlensége. Waiilenberg megfigyeléseinek részét képezte, hogy egyes növények jelenléte illetve távolmaradása egy területről mennyiben van összefüggésben a talaj típusával. Alaptétele volt, mely a későbbiekben több kutató által is megerősítésre talált, hogy a mészkő alapú területek sokkal gazdagabb növényvilággal rendelkeznek, mint a gránit alapúak. Korábban ugyanezen elv alapján végzett kutatásokat Lappföldön és az Alpokban. Meglepődve tapasztalta, hogy a Kárpátokban sokkal inkább meghatározó tényező az alapkőzet típusa, és az ezen kialakult jellegzetes talaj, mint a másik kettő vizsgált területen. Egy, mindhárom helyen megtalálható növény, a jégkorszakból ott maradt reliktumfaj, a havasi magcsákó (Dryas octopetala) példáján keresztül végzett összehasonlítást. Megfigyelése szerint a havasi magcsákó grán

it alapú talajon fordul elő Lappföldön, míg talajtípustól függetlenül nő az Alpokban, viszont a Kárpátokban csak és kizárólag mészkövön terem. Ezen tényt a Kárpátokban időről időre kitörő viharos esőzésekkel, a nyáron sem ritka havazással illetve a szeszélyes, erős szelekkel magyarázta. Megállapításai közvetve igaznak tekinthetők, hiszen a talaj vagy az alapkőzet befolyása a növényvilágra elsősorban a talaj vízmegtartó képességében nyilvánul meg. Mészkő alapon humuszban gazdagabb talaj képződik, mely jobban „fogva tartja" a vizet, jobb minőségű szubsztrátumot biztosítva a növények növekedéséhez. A magcsákó igen elterjedt Európa magashegységeiben, széljárta cserjésekben és mészkő törmeléklejtőkön. Levele bőrnemű, kemény tapintású, így igyekszik a növény csökkenteni a párologtatást, és ellenállni az erős szelek kiszárító hatásának. A magyar nevet - magcsákó - a termése magyarázza: kora ősszel, pelyhes, eleinte csákóforma terméscsomó jelenik meg a virágok helyén. Érdekes, hogy Wahlenberg az Alpokban alapkőzettől független fajként írta le, míg a modern szakirodalom szerint e növény előnyben részesíti az alpi meszes talajokat. Az északi tundrákon erős ellenállóképességének köszönhetően a vegetáció fő alkotójaként jelenik meg. Wahlenberg szerint a Kárpátok sajátos időjárása befolyásolja a központi hegységekben termő növények külső tulajdonságait is. Például a tárnicsfélék családjába tartó-