Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Barbados

Bertalan Studio. A Marine Gardens nevű villanegyed egyik közében találtam rá az aprócska kertes házra, melynek kapuján egyszerű tábla hirdette tulajdonosa nevét. Csöngetésemre fehér bajuszos, idős úr nyitott ajtót. Előbb angolul köszöntöttem, majd magyarul ,jó napot” kívántam.- O! Maga magyar? — kérdezte. — Tessék, jöjjön be!

Keskeny előkerten vezetett végig a házig. A járda mentén

a sok trópusi virág között kisebb-nagyobb szobrok sorakoztak. Ezzel megoldódott számomra a „Studio” elnevezés, honfitársam szobrászművész!

Betérve a lakásba, bemutatkoztam és elmondtam utazásom célját. Ezután megkérdeztem: ő hogyan vetődött erre a távoli szigetre?- Hosszú történet. A szigetközi Kisbodakon születtem 1910-ben. Kétéves voltam, amikor szüleim kivándoroltak az Államokba. Clevelandben éltünk s dolgoztunk. A Pearl Harbor-i japán támadás után behívtak szolgálatra az amerikai légierőhöz. Trinidadban volt a bázisunk, a Karib-térséget térképeztük. Eközben jutottam el Barbadosra, és itt megismerkedtem egy angol tisztviselő leányával, akit a háború után feleségül vettem. így lettem barbadosi állampolgár.

Ereztem, hogy nehezére esik a magyar beszéd, kereste a rég nem használt szavakat, ezért angolra váltottunk át. Már csak azért is, mert csatlakozott hozzánk a felesége, aki nem érti nyelvünket. Béla elmondta még magáról, hogy az USA- ból kap havi 200 dollár nyugdíjat, a helyi biztosítótól pedig kiegészítő járadékot. A szobrászkodást inkább csak kedvtelésből űzi. Kisplasztikákat készít, havonta egyet-kettőt. A szobrocskákat maga önti bronzba házilag. Nem rendez tárlatot, nem árusítja alkotásait, de ha valaki vásárolni akar gyűjteményéből, némelyik alkotásától hajlandó megválni.

Barbadosra tereltem a szót. Hogy érzi magát ebben a kis néger országban?- Szeretek itt élni! — mondta. — Kellemes az éghajlat, örök nyár van, s ami fontos: nyugalom és biztonság. Az utóbbi nem mondható el a többi szigetről. Maga is nagyon vigyázzon,

28