Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Dominica

Kedveszegetten róttam Roseau utcáit, ismerkedtem a város látnivalóival. A rossz idő ellenére is kénytelen voltam fényképezni a megírandó útikalauz céljára. Lefotóztam a tető nélküli anglikán katedrális belsejét, a tengerparton derékba tört pálmákat, a hajdani brit erőd falaira épült Young Hotel romjait. Két évvel a hurrikán után, az utcákon sokfelé még mindig halmokban állt a törmelék és az elszállítatlan szemét. Fényes nappal is szabadon futkároztak az elszaporodott patkányok.

Roseau-ban a fehér ember - fehér holló. Egy rumgőzős helyiség bejáratánál mégis rábukkantam egy idős, sápadt arcú férfira. Amikor ő is észrevett, felém kiáltott:- Hallo, friend! Are you English? (Hé, barátom! Angol vagy?)

Odamentem hozzá és elmondtam magamról a legszükségesebbeket. О is bemutatkozott, Bilinek hívják, egyszemélyes gépjavító műhelye van a sziget északi részén fekvő Portmouth-ban. Hivatalos ügyeit intézi a fővárosban, reggel utazik vissza autóján. Megragadtam az alkalmat, s megkérdeztem: elvinne-e magával, mert arrafelé szeretnék visszatérni a repülőtérre.- Szívesen! - mondta. - Gyere ide holnap reggel nyolc órára.

Kenyér és banán - e kettőt lehetett kapni korlátlanul Roseau-ban. Ezt vacsoráztam és a maradék fél kenyeret eltettem reggelire. Amikor felébredtem, a kenyér helyén csak morzsákat találtam az asztalon. Nagyon mélyen alhattam, hogy nem riadtam fel a patkányok lakmározására.

Másnap alkalmi ismerősömmel viszonylag kényelmesen végigutaztam a sziget nyugati partján. Bili - miután megismerkedett nem éppen rózsás anyagi helyzetemmel - felajánlotta, hogy nála alhatok. О is szegény ember, lakása egyetlen szobácskából áll, de a külső kamrájában felhalmozott farostlemezek tetejére nyugodtan beköltözhetek.

A patkányokkal kapcsolatos kellemetlen tapasztalataimból okulva, a fészer két sarka között vékony drótot feszítettem

91