Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Dominica

Szerszámaink használata nélkül szerencsésen megérkeztünk Roseau-ba. A város még nem heverte ki a David hurrikán pusztítását. A központ sűrűn egymás mellé épült egy- és kétszintes házak rengetegéből állt, most még nagyon foghíjasak, sok a lerombolt épület. Elpusztult a szállodák és vendégházak többsége is. Végül egy kínai kereskedő fából épült házának emeletén, az Overnitel Guesthouse-ban kaptam egy szobácskát.

Első utam az állami idegenforgalmi hivatalba vezetett. Eldugottan, egy mellékutcában találtam rá, régi székházuk szintén áldozatul esett a Davidnek. A hivatal vezetőjét, Laville urat ismerősként üdvözöltem, mivel otthonról több levelet is váltottam vele utazásom előkészítésekor.- Oh, sir, nagyon rosszkor jött! - kezdte sajnálkozva. - Nem lehet a nemzeti parkba menni, mert járhatatlanok az utak és ösvények.- A Boiling Lake-hez sem lehet eljutni? - kérdeztem.- Oda különösen nem, még vezetővel sem. Az fekszik legtávolabb...

Igen lehangolódtam, mert a Boiling Lake („forrásban levő tó”) lett volna legfőbb dominicai szakmai programom. Az egész világon ritka jelenség az olyan tó, amely természetes állapotában úgy forr, rotyog, bugyborékol, mint a tűz felett bográcsban forralódó víz. A leírások szerint a dominicai Boiling Lake egy 60-70 méter átmérőjű, tölcsér formájú mélyedést tölt ki, és hőmérséklete a legutóbbi vizsgálatok idején 82-92 fokos volt.

A „forrásban levő tó” rokon jelenség ahhoz, ami a Guadeloupe-szigeti Soufriere kráterében lejátszódik. Dominicán nincsenek ugyan aktív vulkánok, viszont a forró magma közel van a felszínhez. A Soufriére esetében a mélybe szivárgó víz gőzzé válva időnként robbanásszerűen tör ki, itt pedig kürtőkön át folyamatosan áramlik fölfelé. Csak a kürtő nyílásánál ütközik akadályba, amikor a tölcsér alján a csapadékból összegyűlt 30-50 méter mély vízen kell áthaladnia. Eközben felfűti a tavat, így lesz abból forró vizes tó.

90