Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Dominica

amerikai földhídon át eljutottak Dél-Amerikába, a Floridaifélszigetről pedig a Nagy-Antillákra. Arra következtethetnénk, hogy a kubai és haiti népcsoportok folytatták vándorlásaikat a Kis-Antillák szigeteire is. El is jutottak néhányra, a szigetsor teljes benépesülése azonban ellenkező irányból, Dél-Amerika felől történt.

Szórványos csónakosok bizonyára már sok ezer évvel ezelőtt partra szálltak a szigeten, de az első jelentősebb régészeti leletek (díszes kerámiák) az úgynevezett barrankoid népektől származnak, akik körülbelül 2000 évvel ezelőtt érkeztek Trinidad felől. Őket követték Kr.u. 400-500 körül az arawakok, szintén az Orinoco vidékéről. Magasabb kultúrájú, földművelést folytató népek voltak, akik tartósan letelepedve maniókát és kukoricát termeltek.

Harmadik hullámban, Kr.u. 1200 körül érkeztek szintén délről a karibok. A békés földművelő arawakokkal szemben a harciasság jellemezte őket, szigetről szigetre vándorolva megtámadták az arawak településeket, kirabolták és gyakran lemészárolták lakóit. Emberhúst feltehetően rituális célból fogyasztottak, egyébként táplálékukat halászattal és vadászattal szerezték. Kitűnően értettek a csónaképítéshez, farönkből faragott keskeny, hosszú vízi járműveikkel végigportyázták az egész szigetsort. A megmaradt arawakoktól kezdték eltanulni a földművelést, amikor megjelentek az első európaiak. Újra a vadon törvénye érvényesült, csak most már a karibok bizonyultak gyengébbnek, és ők estek áldozatul a fejlettebb hódítóknak.

...Kora reggel, szemerkélő esőben vágtam neki a rezervációba vezető útnak. Minden nélkülözhető felszerelést a vendégházban hagytam, még élelmet sem vittem magammal, hiszen bárhol kaphatok banánt. Házigazdám tájékoztatása szerint a rezervációban 2000-2500-an élnek. Közigazgatásilag hat falu létezik, a valóságban ezek nem zárt települések, hanem a hegyoldalakban szétszórtan fekvő tanyák. A karib parasztok földecskéjükön saját szükségletükre tápláléknövé-85