Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Dominica

pont telibe találta és lakóinak háromnegyedét hajléktalanná tette, elpusztította az ültetvényeket, és sok emberáldozatot követelt. Szoktuk mondani: a szegény embert még az ág is húzza! Dominica a Kis-Antillák egyik legelmaradottabb országa, s fejlődését a David pusztítása további évekkel vetette vissza.

Sokat kellett kérdezősködnöm, de végül rátaláltam a domboldalban megbúvó kis vendégházra. Itt már kijavították a károkat, nyugodalmas szállást kaptam. Elmondtam, hogy először a karib rezervációt szeretném meglátogatni, amely innen alig két órai járásra kezdődik. Fekete házigazdám, Thomas úr ijedten csapta össze a kezét:

— Jaj, egyedül akar odamenni? Ott sok a rossz ember. Hiszen tudja, nemrég még emberevők voltak!

A szegény karibokról a régi útleírók minden rosszat elmondtak, és az előítélet máig megmaradt. A közelmúltban, a Kolumbusz évfordulóra idehaza is megjelentek olyan rajzok, melyek emberevő karibokat ábrázolnak: kőbárdjaikkal úgy darabolják az emberi testet, mint ahogy a hentes a sertést felbontja. A felfedezések korában nagy keletje volt az Újvilágból származó rémhistóriáknak, különösen az emberevéssel kapcsolatos szörnyűségeknek. A karibokat hovatovább az emberevőkkel azonosították, így terjedt el a spanyolok nyomán a karib névből kiindulva a karibal, kanibal és végül a kannibál fogalom.

Mielőtt személyesen is megismerkednénk a karibok leszármazottaival, illik néhány szót ejteni róluk a szakemberek elfogulatlanságával. A régészek kimutatták, hogy nem ők voltak a szigetek legősibb gazdái, más népcsoportok jóval megelőzték őket. Annyi a közös, hogy mindannyian a „hátsó kiskapun” érkeztek.

Ismeretes, hogy az amerikai földrészek első emberi lakói Ázsiából jöttek, amikor az utolsó jégkorszak idején (kb. 35 000-40 000 évvel ezelőtt) száraz lábbal átkelhettek a Bering-szoroson. Ok voltak Amerika igazi felfedezői! Az ismeretlen földön tovább vándoroltak dél felé, a közép84