Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Dominica

Dominicai tartózkodásom idejére két téma tanulmányozását terveztem. Az egyik emberföldrajzi, néprajzi program. Könyvemben többször említettem már a szerencsétlen sorsú karib indiánokat, akiket kegyetlenül lemészároltak a civilizációs fölénnyel érkező európaiak. Csak egyetlen szigeten maradt életben néhány száz: éspedig Dominicán. Őket szeretném először is meglátogatni!

A másik búvárkodási terület a természet világa. A haszonra törekvő európai hódítók minden művelésre alkalmas földön kiirtották a trópusi dzsungelt, hogy helyén ültetvényeket létesítsenek. Dominica felszínét azonban vad hegyvidék uralja, ahol napjainkig megőrződtek a háborítatlan esőerdők. Itt még élnek azok az őshonos növény- és állatfajok, amelyek a „kultúrszigetekről” már kipusztultak.

Hogy ez a két téma legjobban Dominicán tanulmányozható, annak történelmi előzményei vannak.

Dominica „fölfedezését” szintén Kolumbusznak köszönheti, aki második nagy expedícióján, 1493-ban elsőként ebbe a szigetbe ütközött bele. Mivel éppen vasárnap volt, egyházi latin nyelven „dominica” (az Úr napja), ezt a nevet adta a szigetnek. A kapitány néhány emberét csónakon partra küldte ivóvízért, de a szigetlakok nyílzáporral fogadták őket, ezért a spanyolok dolguk végezetlenül tértek vissza. Ezután hajóztak Guadeloupe-ra, ahol partraszállásukat nem akadályozták az indiánok.

Dominica kőkori kultúrájú lakói még 250 éven át ellenálltak az európaiaknak: a letelepülést megkísérlő franciákat és angolokat megölték vagy menekülésre kényszerítették. Mivel az indiánok természetadta „erődje”, a sűrű trópusi dzsungel bevehetetlennek bizonyult, a rivális gyarmatosítók 1748- ban szerződést kötöttek, hogy nem törekszenek a sziget meghódítására, békében hagyják a karibokat.

A szerződő felek azonban hamar felrúgták a megállapodást. Először 1763-ban az angolok vették birtokukba Dominicát, tőlük 15 évvel később a franciák foglalták el. 1783-ban újra az angolok szerezték vissza, de 1805-ben ismét a franci81