Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Dominica

áké lett, akik azután a szigetet - karib lakóival együtt - 60 000 dollárért végleg eladták az angoloknak.

Az angolok több mint másfél évszázadon át bábáskodtak a sziget fölött. Az őslakók maradványait összegyűjtötték és az északkeleti partvidéken jelöltek ki részükre kényszerlakhelyet, rezervációt. A „karibtalanított” partok mentén ültetvényeket létesítettek, amelyek megművelésére afrikaiakat hoztak be. Innen adódik, hogy Dominica mai lakosságának 99%-a néger vagy mulatt. 1967-ben Dominica Nagy-Britannia társult állama lett, 1978. november 3-án nyerte el teljes függetlenségét, felvették az ENSZ-be is.

Karib ok közt

Dominica erősen tagolt felszíne sok gondot okozott a repülőtér tervezőinek. A sziget fővárosa és népesebb települései mind a keskeny nyugati, széltől védett partokon sorakoznak, de csak a keleti oldalon, a Melville Hall ültetvényen találtak elég hosszú vízszintes helyet a repülőtér megépítéséhez. Ide érkeztem volna Guadeloupe-ról a LIAT menetrend szerinti járatával, amikor a leszálláshoz készülődve váratlanul megszólalt kapitányunk hangja:- Hölgyeim és uraim! A dominicai repülőteret elöntötte az árvíz. Kétséges, hogy le tudunk-e szállni. Kérem, csatolják be a biztonsági öveket. Megpróbálunk földet érni.

A kókuszpálmák magasságában húztunk el a pálya fölött. Bizony, nagy tócsákban állt rajta a víz. A kapitány úgy döntött, megkíséreli a leszállást. Vett egy fordulatot, és a tenger felől újra megcélozta a pocsolyás aszfaltcsíkot.

Sikerült! Szerencsésen földet értünk.

Az én egyéni izgalmam csak ezután következett. Nincs vízumom! De még „okos” konzuli pecsétem sem, amely Antiguán oly jól bevált. A budapesti brit nagykövetségen nem vállalták az ügyintézést, mondván: nincs kapcsolatuk az újdonsült független országgal.

82