Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Gaudeloupe
kokkal, demonstrációkkal tiltakoztak ellene. A francia kormány az önrendelkezési jogok bővítésére kényszerült, és a korábbi megyei státusnál magasabb fokú önállóságot (région) biztosított részükre. Csipetnyi Gallia Le Raizet. így nevezik Guadeloupe nemzetközi repülőterét. A „törzs nélküli pillangó” kellős közepén, a „sós folyó” mocsaras partján épült, Pointe-á-Pitre (ejtsd: poentapit) város mellett. A Kis-Antillák legmodernebb, legfényüzőbb légi kikötője. Léghűtéses csarnokai fényárban úsznak, vámmentes üzleteiben csillog a temérdek értékes áru. Mindenhol francia feliratokat látni, az emberek franciául beszélnek, a kirakatokban francia nyelvű könyvek és párizsi újságok, fehér és fekete rendőrök a franciák jellegzetes csákó alakú fövegeivel. Egy pillanatra megszédített ez a fordulat. Az angol hagyományok világából egészen más kultúrába cseppentem. Az Antillák kicsi Franciaországába! Nyelvet, gondolkodást kell váltanom, új szokásokhoz kell igazodnom. Mások a törvények, előírások, szabályok... Az útlevél ellenőrzésénél nem volt gond, mindössze egy csomó papírt kellett kitöltenem. Vízumom két hétre szólt, de csak egy hétig szándékoztam itt maradni. Pénzt kellett váltanom, mert Guadeloupe-on természetesen a francia frank járja. Éppen kinyitott a Banque Nationale de Paris repülőtéri fiókja, ott beváltottam egy ötven dolláros Barclays utazási csekket. Az árfolyam: egy amerikai dollár öt francia frankot ér. A repülőtér előtt hatalmas parkoló fogadott, megszámlálhatatlan autóval. Fekete és fehér taxisok azonos nyelven kínálták szolgálatukat és bizonygatták:- II n’y a pás d’autobus! (Nincs autóbusz!) Nem is kell, Pointe-á-Pitre központja alig 3-4 kilométerre fekszik a repülőtértől. Az úttesten való áthaladásnál azonban 68
