Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Saint Christopher és Nevis
Még egy szigetet figyeltem meg, sőt fényképeztem a repülő ablakából: Redondát. Itt nem szálltunk le, mert nincs repülőtér, de nem is lehetne építeni, mert a koporsó alakú, 300 méter magas vulkanikus sziget meredek falakkal szakad le a tengerre. Redonda lakatlan, csak különc vitorlások keresik fel sziklás öblöcskéit. Igazgatásilag Antiguához tartozik. Úticélunk közül először Nevist érintettük, a keleti oldal cukornádültetvényei fölött húztunk el, majd Saint Kitts „hegedűfejének” dombocskáit és a köztük megbúvó nagy sós tavat pillantottam meg. Néhány perc múlva már Basseterre repülőterén landoltunk. Nyugodt lélekkel nyújtottam át útlevelemet az ellenőrnek. Szabályos vízummal rendelkeztem, amit még Budapesten kaptam. Az egyenruhás férfi azonban gyanús szemekkel pislogott rám, miközben aprólékosan végiglapozta, sőt elolvasta útlevelem bejegyzéseit. Furcsa dolgokat kérdezgetett:- Magyarország ugye a vasfüggöny mögött van?- így mondják...- És miért ment Kubába? Magyarázni kezdtem, hogy ez a legolcsóbb utazási lehetőség a Kis-Antillákra. Szegény nem tudta felfogni, hogyan lehet olcsóbb egy hosszabb út. Végül is döntött:- Két napig tartózkodhat nálunk!- De uram, én szeretnék átmenni Nevisre is. Két nap nem elégséges...- Na jó, legyen három! Meg kellett adnom szálláshelyemet, ahol szükség szerint ellenőrizhetnek. Az idegenforgalmi hivatal repülőtéri képviselője jött segítségemre, ajánlott egy közepes kategóriájú szállodát - napi 15 amerikai dollárért. Oké, írják be a nyilvántartásba - mondtam, úgysem ott szállók meg, de ezt már csak gondoltam. Basseterre nem tartozik a világ nagy fővárosai sorába, mindössze 15 000 lakója van. Kicsinységének és jó fekvésének előnye, hogy a repülőtér közvetlenül mellette húzódik, alig két kilométernyire a belvárostól. A rend kedvéért először 52
