Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Antigua

Követelődzőim nem tágítottak, sőt egyre agresszívebb hangokat ütöttek meg. Megfenyegettek: kiveszik a gépből a filmet, mert az őket illeti!

Hát igen! Ez nem Barbados! Bertalan Béla intő szavai jutottak az eszembe. Vigyázzak, mert más szigetek lakói nem oly békések, mint a bajanek.

Angol fejek a bozótban

Nincs olyan meleg helyzet, amiből ne lenne szabadulás. A templommal szembeni iskolában éppen kicsengettek, mire a gyerekek kirajzottak az utcára. Néhány tanár is kijött és nyugalomra intette handabandázó embereimet, mondván, nem kívánatos, hogy belekössenek az idegen turistába, hiszen a mostani nyomorúságos helyzetben ők hozzák a pénzt az országba. Az erőszakoskodás híre elriaszthatja az idegeneket - érveltek a tanárok.

Megmenekedvén szorult helyzetemből, sikerült vásárolnom egy részletes szigettérképet. A következő napot ugyanis terepjárásra kívánom felhasználni. Meglátogatom Antigua első számú idegenforgalmi látványosságát: az English Harbourt (Angol kikötőt) és környékét a déli partvidéken.

...Háziasszonyom, Rena néni magyarázata alapján kora reggel megkerestem a város nyugati buszállomását, ugyanis onnan indulnak dél, délkelet felé a járatok. Több népes településen haladtunk át. Errefelé barátságosabb a határ, mint az előző nap látott kietlen mészkőtábla. A vulkanikus kőzetek málladékán gyümölcsözőbb a növénytermesztés, főleg a cukornád művelése. A csapadék is több valamivel, mert a délnyugati magas dombok „megfejik” a kelet felől érkező felhőket. Itt már patakok is születnek; vizüket mesterséges tavakban igyekeznek felfogni, mielőtt elnyelné a tenger.

Falmouth helységnél pillantottam meg először a déli tengert, de továbbutaztam a végállomásig: English Harbour Townig. Innen már csak kétkilométeres séta az ágas-bogas

46