Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Saint Lucia
dolguk végeztével indultak vissza. Hívtak engem is, de éppen most futamodjam meg, amikor célba értem? Megköszöntem segítségüket és elindultam egyedül a füstölgő, sípoló halmok között. Az idegenforgalmi reklámban szereplő „vulkán” kifejezés szakmailag nem helytálló. Valamikor régen valóban működtek itt tűzhányók, de már kihunytak. Csak az emlékét idézik a kénes gázkifúvások (szolfatárák), a hasadékokból előtóduló vízgőzös forró gázelegyek (fumarólák) és az alacsony hőmérsékletű szén-dioxidos gázszivárgások (mofetták). A feltörő gázok néhol a lefolyástalan mélyedésekben összegyűlt csapadékvízen hatolnak át, ilyen helyeken a finoman felaprózódott anyagot mozgatva iszapfortyogók, iszaptavak alakulnak ki. A szakemberek az effajta jelenségek színhelyét szolfatáramezőnek nevezik. Szinte megittasodva futkároztam az érdekesnél érdekesebb képződmények között. Egyetlen látogatóval, turistával sem találkoztam. Éppen elő akartam venni fényképezőgépeimet, amikor az egyik kénes kúpocska mögül hirtelen három néger fiatalember tűnt elő. Nem rasztaszok! - ez volt az első benyomásom. Hajuk normális, öltözetük tiszta pólóing és rövidre tépett farmernadrág. Hozzám jöttek, egyikük megszólalt:- Sir, idegenvezetők vagyunk. Megmutatjuk magának a látnivalókat. Megköszöntem az ajánlkozást, mondván: ismerem az ilyen jelenségeket, földrajztanár vagyok. Egyébként sincs pénzem kalauzolásra. Folytattam utamat a kitaposott ösvényen. A fickók egy darabig tanakodtak, majd utánam jöttek.- Sir, ez veszélyes hely. Vezető nélkül nem lehet itt járni! Ismét elhessegettem őket, de nem tágítottak, sőt egyre erőszakosabban léptek fel.- Sir, fizessen ötven dollárt, akkor mehet egyedül is. Ha nem ad pénzt, nem ússza meg szárazon! Ez már nyílt fenyegetés! A rendőrök elmentek, én pedig - csöbörből vödörbe estem! 112
