Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)
Saint Lucia
Egy kis nyelvészkedés Szorult helyzetemből csak diplomatikus egyezkedéssel szabadulhatok. Húzni kell az időt, hátha visszatérnek a járőröző rendőrök, vagy látogatók érkeznek. Ha már vezetőnek ajánlkoztak, felteszek nekik néhány kérdést.- Mikor volt itt az utolsó vulkáni kitörés? - fordultam zsarolóimhoz. Embereim meghökkentek, majd nevetni kezdtek, és maguk közt franciához hasonló, de számomra érthetetlen nyelven beszéltek.- Sir, nyolcvan évvel ezelőtt - felelte szóvivőjük angolul. Nos, idegenvezetésből megbuktatok! Amióta emberi lakói vannak a szigetnek, itt nem volt vulkáni kitörés. Még néhány hasonló kérdést tettem fel, s meggyőződhettem, hogy semmit sem tudnak erről a helyről. Valószínűleg városi munkanélküliek, akiket a pénzszerzés lehetősége csalt ide. Időhúzási tervem sikerrel járt! Motorzúgást hallottam. Nem is egy, hanem két mikrobusz futott be, megrakva fekete és fehér látogatókkal. Nyomban megkértem az idegenvezetőjüket, engedje meg, hogy biztonsági okból lemehessek velük Soufriére-be. Beleegyezett. Ezután már nyugodtan elővehettem táskámból a rejtve őrzött fényképezőgépeket. Ekkor készült többek között az a felvétel is, amely könyvem színes mellékletében található. A soufriére-i kirándulást tehát baj nélkül megúsztam. A pitonokról is szerettem volna jó fényképeket csinálni, de az időjárás nem kedvezett. Párás szürkeség borult a tájra, a csúcsok felhőbe vesztek. Hiába vártam meg a másnapot, nem született meg a címlapkép! Visszatérve Castriesbe, a Lee’s vendégház gondnoknője megnyugvással vette tudomásul, hogy szerencsésen megúsztam a rasztaszokkal való találkozást.- El is rabolhatták volna! - ijesztgetett a hölgy, mire elmosolyodtam.- Ez komoly! - folytatta. - Nézze, most írja az újság, hogy 113
