Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Martinique

sorsra jutott, mint Saint Pierre: a forró gázfelhő pillanatok alatt felperzselte, egyetlen lakója sem maradt életben.

1902 novemberében különleges természeti színjáték kezdődött. A kráter belső oldalán egy hatalmas, hegyes bazalttorony kezdett kiemelkedni. A vulkanológusok véleménye szerint a felfelé préselődő magma tolta maga előtt a vulkáni kürtőben megszilárdult lávaanyagot. A különös „lávatű” naponta tíz métert növekedett, 1903 májusában már elérte a 310 méteres magasságot. Ekkor megállt a folyamat, a lávatű rogyadozni kezdett és pár évtized alatt szétomlott.

...Gyors léptekkel róttam az utat, miközben teljesen kivilágosodott. Felértem a hegység gerincére, ahol feledhetetlen látvány tárult elém. Északkelet felől az Atlanti-óceán vize csillogott a felkelő nap fényében, míg az ellenkező oldalon a Karib-tenger még misztikus lilás fényekbe burkolódzott.

A televíziós toronynál véget ért az épített út. Sikerült rábukkannom a hegyre vezető ösvényre, melyet belátható távolságban két méter magas vasoszlopok jelölnek. A második oszlopnál a bozótba rejtettem hátizsákomat, hogy a további meredek kapaszkodón gyorsabban haladhassak. Az itt hagyott holmit jól becsomagoltam nejlonanyagba, nehogy az esetleges eső eláztassa. Csak az esőkabátot vittem magammal és természetesen a fényképezőgépeimet. Közben a csúcsra már rátelepedett egy nagy felhőpaplan.

Csodálatos a hegy növényzete! A felégetett esőerdő helyét üdezöld bolyhos cserjetakaró foglalta el. Olyan sűrű, hogy szinte rá lehet heveredni a tetejére! Érthető ez a buja gazdagság, hiszen a finom vulkanikus talajra tízszer annyi csapadék hull, mint nálunk. Ez az élettér különösen a moháknak kedvez, fél méter vastag párnákat alkotnak a köveken, a bokorágakon. A növényegyüttes leglátványosabb elemei a páfrányok. Néhány fajuk öt-hat méteres fává magasodva emelkedik ki a többiek közül.

De miért nem sarjadnak újra a fák? Hiszen a 80 esztendő elég idő arra, hogy felnövekedjen az erdő. A szél és a madarak bizonyára elhozták ide a környezetben megmaradt dzsungel

105