Balázs Dénes: Szigetről szigetre a Kis-Antillákon (Érd, 1994)

Martinique

fáinak magvait, talán ki is keltek azok, de a létért való harcban a parányi csemetéket megfojtotta a gyorsabban növő aljnövényzet, mint ahogy a gondozatlan konyhakertekben az elburjánzó gyom megöli a kultúrnövényeket. A Pelée-vulkánon az erdő kihalásáért maga a természet felelős, bár ez csak parányi „öncsonkítás” azokhoz a pusztításokhoz képest, amelyeket a felelőtlen emberiség folytat Amazónia és más trópusi területek esőerdeiben.

...Ahogy várható volt, a felhők mind alacsonyabbra ereszkedtek. Ösvényem hirtelen egy omladékos szakadék peremére torkollott. A mélyből gőzök erős sistergése hallatszott, bizonyságul, hogy a hírhedt kráter peremére érkeztem. A kráterfal mentén jobbra követtem az ösvényt egyre magasabbra, mígnem egy kőkereszthez értem, ahol egy ledőlt tábla jelezte a legmagasabb pontot „Le Shiniois 1397 m” szöveggel.

Reménykedtem, hogy a kavargó légmozgás szétkergeti a fellegeket. Néhány pillanatra elő is bukkant a nap, de mire kézbe kaptam a fényképezőgépemet, a rohanó felhők újra elborították a látványt. Addig sem tétlenkedtem, míg újabb „felhőablakra” vártam. Odahaza megkért Pócs Tamás professzor, hogy gyűjtsem be a hegy mohaflóráját. Nekiláttam és hamarosan megtöltöttem egy nagy műanyagzacskót minden fellelt mohafajból egy-egy marokkal.

Délután zuhogni kezdett az eső, így visszaindultam. Alaposan megéheztem, hiszen nem reggeliztem, s minden élelmemet lent hagytam eldugott csomagomban. Korgó gyomrom is hajtott, hogy mielőbb leérjek.

Az elrejtett hátizsáknál rettenetes kép fogadott. Széttépett nejlondarabok borították a bokor alját, s köztük kihasított oldallal árválkodott szerencsétlen hátizsákom.- Atkozott oposszumok! - szidtam a feltételezhető rablókat. Bizonyára az útravalóul kapott illatos francia sajtok csalták ide őkelméket. Sajtból és kenyérből egy falatot sem hagytak meg, a főtt tojásoknak is csak néhány héj darabja hevert a földön.

106