Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)

Poligámia a tengerparton

Santa Cruz-szigeti tartózkodásom alatt hosszú órákat töltöttem a parton a tengeri gyíkok körében, de becsületükre váljék a nőstényeknek, őket egyszer sem láttam veszekedni. (Igaz, nekik is megvan az a képességük, hogy a váratlan zaklatásra orrvizüket olykor akár egy méter távolságra az ember felé fröccsentik.) Eibl-Eibesfeldt azonban megleste egy alkalommal, hogy a „gyík-asszonyok” is tudnak veszekedni. Állítólag a tojáslerakóhely körül támadt nézeteltérés közöttük. Hímek módjára egymásnak vetették homlokukat, de egyikük rövidesen meghátrált.

A tengeri gyíkok belső családi titkait sokáig homály fedte. Darwin a szigetlakoktól érdeklődött: mikor és hová rakják tojásaikat a tengeri gyíkok, de senki nem tudott neki választ adni.

Azóta már tudjuk, hogy a tengeri gyíkok nőstényei februárban vagy márciusban rakják le tojásaikat, általában kettőt-hármat, amelyeket 20-30 cm mélyen elásnak a homokba. A kikelő gyíkocskák a családtól függetlenül kezdik meg önálló életüket. Nem tanítja őket senki. Ősi ösztöneik vezérlik a kicsinyeket a táplálékot adó tenger felé.

...A kaktuszfák közt meghúzódó szálláshelyemen - a szomszédos szobácskábán - egy fiatal japán házaspár, Akira és Yoko Uchiyama lelt átmeneti otthonra. Szép, irigylésre méltó foglalkozást űznek, állatfényképészek. Odahaza Tokióban megállapodtak egy kiadóval, hogy művészi színes fotóalbumot állítanak össze Galápagos állatvilágáról. A leendő műre előleget kértek, és ideröpültek.- Mr. Balázs - szólított meg Akira, a férj. - Holnap a „Sonyá”-val felkeressük a Plaza-szigeteket. Szárazföldi leguánokat szeretnénk fényképezni. Nem volna kedve velünk tartani?- De mennyire!

80