Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Poligámia a tengerparton
megzargattam a parton, s vagy 50 méteren át futottam utána, alig tudtam lépést tartani vele! Igen érdekes a tengeri gyíkok hímjeinek harca a nőstények egy-egy csoportjának birtoklásáért. A vetélytárs megjelenésekor a hím otthagyja „háremét”, és elébe megy a jövevénynek. Tisztes távolságban megállnak, orrlikaikból nedvet fecskendeznek egymásra. Mindketten idegesen megrázzák a fejüket, párszor kinyitják szájukat, mintha valamit kiabálnának. Ha az ellenfél ettől nem ijed meg, kezdetét veszi a fizikai erőpróba. Egymásnak rohannak, de nem harapnak bele ellenfelükbe, és nem süllyesztik éles karmaikat a másik lágy testébe. Miként a szarvasbikák a viadalukon, ők is leszegzett fővel futnak egymásnak, összevetik varacskos kemény homlokukat, majd karmaikkal belekapaszkodva a hólyagos lávakőbe, megpróbálják a másikat eltaszítani, lelökni. Ez nem szokott sikerülni az első nekirugaszkodásra, pár pillanatra szétválnak, majd újra egymásnak rontanak. A jelenet nyolcszor-tízszer is megismétlődik, míg eldől, melyikük az erősebb. A gyengébb, ha feladja a harcot, szép lassan hátrál, majd eltűnik a bozótban. A legyőzött hím a part eldugott helyén - több más kisemmizett, kiöregedett társával egyetemben - elkülönülten él, és újabb harcra gyűjti az erejét. Ugyanitt gyülekeznek a felcseperedett, házasodni kívánó fiatal hímek is. Nekik szintén ilyen erőpróbán kell bebizonyítaniok, hogy megérettek a fajfenntartásra. Eibl-Eibesfeldt érdekes eseteket említ könyvében. Megtette azt, hogy az egyik hímet kiragadta megszokott környezetéből, és egy másik hím „háremének” a közepébe lehuppantotta. A sportszerű küzdelem elmaradt, a megzavart hím vadul belemart az „illetlenül” berontó idegen testébe, amely azután eszeveszetten menekült. A nőstényekért folyó küzdelemnek bizonyára szigorú szabályai vannak. Aki azok megszegésével, orvul tör rá a másikra - ez esetben ugyan nem a saját jószántából! —, annak viselnie kell a velejáró következményeket. 79
