Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Függelék
FÜGGELÉK A MEGSEBZETT VILÁGÖRÖKSÉG Utóhang Galápagosi látogatásom óta eltelt jó néhány esztendő, de az ott látottak máig tisztán rajzolódnak ki emlékezetemben. Nem szakadtak meg a baráti szálak sem a régi ismerősökkel. Segítségükkel nyomon követhettem az elvarázsolt világ későbbi hétköznapjait. Az emberi pusztítás után a természet erői sem kímélték meg a szigetvilágot. Rövid idő alatt három csapást is mértek rá. Az első csapás egy vulkáni kitörés volt. Színhelye a legnyugatibb nagy sziget: Femandina. 1977-ben a La Cumbre-vulkánt heves robbanások rázták meg, majd gomba alakú vörös gázfelhő szökött a magasba, és tüzes hamu hullott belőle. Megindult a lávaömlés is, de szerencsére csak a kalderán belül. Galápagókat nem veszélyeztetett a kitörés, mivel a sziget utolsó elefántlábúját egy felelőtlen amerikai még a század elején elpusztította. Annál nagyobb riadalmat keltett a hamueső a varacskosfejűek táborában és a sziget madárvilágában. A második természeti csapás volt a legsúlyosabb, pedig azt a karácsonyi „Kisded”, az El Nino okozta. 1982—83 fordulóján Panama felől nedves, forró levegő árasztotta el a Galápagos-szigeteket és vízözönszerű esőket zúdított rájuk. A Darwin kutatóállomáson kilenc hónap alatt 3264 milliméter csapadékot mértek, a korábbi évek 254 milliméteres átlagával szemben. A környező tengervíz hőmérséklete 4-8 °C-kal megemelkedett. A rendkívüli időjárás teljesen felborította a természet megszokott rendjét, az élet ritmusát. A korábban sivatagos partvidék mocsárrá változott. A galápagóknak nem kellett nagy utakat megtenniök fel a hegyre a forrásokhoz, leköltöztek a tengerpartra. A növényzet feldúsult, a száraz kőrengeteg virágba borult. Megsokasodtak a rovarok, a pintyek gyors egymásután ötször, hatszor költöttek. A túlzott égi áldásnak azonban káros következményei is lettek. A partokon fészkelő tengeri madarak (albatroszok, szulák, flamingók, sirályok stb.) tojásait elsodorta az áradat. A felmelegedett tengervizben megfogyatkoztak a halak és moszatok, a velük táplálkozó madarak elhagyták a szigeteket. A röpképtelen szárnyasok tragikus sorsra jutottak: a kormoránok fele, a pingvinek háromnegyede elhullott. A tengeri gyikokat is alaposan megtizedelte az El Nino: a vízinövények pusztulása miatt - szigetenként változóan - 45-70 százalékuk éhen halt. A fókák négyévi szaporulata csaknem teljesen odaveszett, az állomány egyharmaddal csökkent. 141
