Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Kalandos búcsú
Kalandos búcsú Régi ismerősként tértem vissza az Academia-öbölbe. Jimmy vegyesboltja közelében vetettünk horgonyt, hogy a legénység közelebb legyen a „pálinkaforráshoz”. A kutatóállomáson Jane csillogó szemekkel, lelkendező szavakkal fogadott:- Amíg oda volt, két espanolai teknőc törte fel a tojás héját. Most már bizonyos, hogy sikerül megmenteni az alfajt a kipusztulástól! De Vries is jó hírrel szolgált. A „Donvale” meghozta mindazt az anyagot, amivel befejezhetik a teknősóvoda építését. A dróthálóval körülkerített szabad térből hamarosan áttelepíthetik a kis teknősöket zárt helyre, ahol tökéletes biztonságban lesznek, nem férkőzhetnek hozzájuk az alattomos ragadozók. Hej, de jó lenne még itt maradni legalább néhány napig ebben a csodálatos világban! Pénztárcám azonban teljesen kiürült, az utolsó sucrékat költöttem el élelemre. A „Donvale” pedig holnap indul vissza a kontinensre, és de Vries elintézte, hogy továbbra is ingyen utazhatom rajta. Ha most lemaradnék, ki tudja, mikor adódna még egy ilyen alkalom. Bármenynyire is visszatart a szívem, most az észre kell hallgatnom. Búcsút kell vennem Galápagostól! Utoljára sétáltam le a tengerpartra, a hullámcsapdosta fekete lávarögök közé. A tengeri gyíkok jól ismert társasága fogadott. Most nem köpdöstek, csak a fejüket fordították felém és szemeiket meresztették rám. Mintha megérezték volna, hogy búcsúzni jöttem hozzájuk. Elővettem fényképező133
