Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
Noé bárkája a Csendes-óceánon
A Galápagos-szigetek domborzata és a környező tenger mélysége Manapság sokan úgy emlegetik a Galápagos-szigeteket, mint a biológusok Mekkáját. Miként egy hithű muzulmán ember holtig tartó vágya, hogy elzarándokoljon a nagy próféta szülőföldjére, az állat- és növényvilág tudós kutatóinak is örök álma: legalább egyszer eljutni a Galápagos-szigetekre. Nem csak az emlegetett óriási teknősök és félelmetes külsejű gyíkfélék (leguánok) vonzzák ide a kutatókat. A szigetvilág egész faunája oly különleges, annyira eltér a szomszédos kontinensétől is, mintha Noé bárkája tévedt volna ide az állatseregletével. Az eredeti állategyüttes jellegzetessége, hogy az emlősök - három nem kivételével - csaknem teljesen hiányoznak, szerepüket jórészt a hüllők töltik be. Másik 12
