Balázs Dénes: Galápagos, az elefántlábúak szigetei (Érd, 1994)
A tüzes hegyes szigete
A fekete lávafolyamok között váratlanul zöld sziget tűnt elő. Ez az! Ezt kerestük! A zöld cserjék világos színű, meszes talajban növekedtek, a lávaáraktól harapófogószerűen közrefogva. Az üledékes sziget mintegy kétszáz méter hosszúságú és ötven méter széles. Körülbelül tizenöt-húsz méterrel fekszik magasabban, mint a tenger szintje, és attól jó másfél kilométer választja el. Az üledék korallok és különféle mészvázú tengeri állatok, elsősorban kagylók töredékéből áll. Felfedezésünk azt bizonyítja, hogy Isabela-sziget déli része jelenleg emelkedőben van, ami fontos megfigyelés a szigetvilág geológiai történetének kibogozásához. A zoológusok ugyanis nagy gondban vannak. Más szigetektől eltérően Isabelán nem egy, hanem öt teknős alfaj alakult ki. Mindegyik nagy vulkán oldalában más és más alfajú teknősök élnek. Nehéz lenne elképzelni az alfajok elkülönülését, ha az állatok a sziget teljes hosszában mindenkor szabadon vándorolhattak. így született azután a következő elmélet: kezdetben vala az egységes Galápagos-szárazulat, és ezt benépesítette az egységes teknősfaj. A szárazulat azután megsüllyedt, a vulkánok szigetekké lettek. Az idő tájt fejlődött ki az öt teknős alfaj. Ezután bekövetkezett a terület emelkedése, és a közeli öt nagy vulkán egyetlen szárazfölddé, J alakú szigetté forrott össze. Az elmélet nagyon logikus, és a biológusok problémáit teljes mértekben megoldotta. Más kérdés azonban, hogy bebizonyítható-e igaz volta. Ez már nehezebb. A terület eredeti megsüllyedése csak feltételezés, de a nagyarányú felemelkedés bizonyítására is magasabb szinten elhelyezkedő tengeri üledékekre kellene bukkanni. Senor Sordillo, vadőri hivatását gyakorolván, csaknem az egész szigetet bebarangolta már. Kérdésemre, hogy talált-e máshol is hasonló lerakódásokat a lávamezők között, tagadó választ adott. Isabela-sziget környezetének tengerfenék-adatai engem arra a geológiai megfontolásra vezettek, hogy Isabela-sziget 125
