Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Az állhatatosság diadala
tolta felfelé a nagy követ, amikor elszakadt a vizes kötél, és a kő visszazuhant az akna aljára. Hogy ennek a Zolinak mekkora szerencséje volt! Kissé félrehúzódva állt a dúcolás mellett, így a lezuhanó kő csak a ruháját súrolta. Ha a kő alatt marad, vége van! Zolinak csodálatos őrangyala lehet, hiszen ez már a második eset volt, hogy csak egy hajszál választotta el a haláltól. Emlékeznek rá talán olvasóim, hogy az „egyes” munkahelyen is egy nagy kő tört az életére, ott a csiga tartóhorogja mondta fel a szolgálatot. Az eset komoly figyelmeztetésül szolgált: inkább lassabban, de nagyobb körültekintéssel, óvatossággal kell dolgozni. Eddig sikerült elkerülni a súlyosabb balesetet, a jövőben még jobban kell vigyázni egymásra! Kicserélték a szakadt kötelet, három húszméteres hegymászó kötelet fontak össze és tették fel a csigára. Estére a brigád elérte a hatméteres mélységet. A harmadik nap laza homokos, agyagos részbe jutottak. Könnyen lehetett bontani, de gyakran kellett ácsolni, hogy az oldalfal be ne omoljon. Délután Túrái Jancsi volt a vájár. О először vett részt ilyen barlangfeltáráson, és szinte „bezsongott” tőle. Nem csoda! Minden kiemelt kődarab után megcsapta a barlangi huzat és vele az ismeretlen cseppkővilág lehelete. Már sötétedni kezdett, de Jancsit nem sikerült kicsalogatni a lyukból. Megbabonázva, újabb és újabb köveket emelt ki, abban reménykedve, hogy mögötte már ott van a barlang bejárata. Végül nem engedték le többet a kötelet, és mielőtt eltemette volna saját magát a kövekkel, kénytelen volt kimászni... A harmadik nap eredménye: kilencméteres mélység. Ez csoportunk aknamélyítési rekordja! A negyedik nap meglepetést tartogatott. Körülbelül 11 méter mélységben - vizet értek! No, nem valami barlangi patak került az útjukba. Csupán egy agyagteknő alján a becsurgó esővízből keletkezett egy kis föld alatti tócsa, amit vödörrel kellett kihúzkodni. 88
