Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Az állhatatosság diadala
A rekordteljesítmény folytatódott: estére már megközelítették a 12 méteres mélységet. Ráadásul sikerült a biztosítást is megcsinálni a talppontig... A következő nap, szeptember 25-én, kritikus szakaszához ért a vájármunka. Az akna talpát minden oldalról csúszós, omladékony kőgörgeteg vette körül. Egy-egy kifeszített kődarab helyébe fölülről nyomban újak zúdultak, és kilazították a korábban rájuk támaszkodó dúcfákat... ... Mialatt Lajosék a Dász-töbör mélyén a támadó kövekkel viaskodtak, két társammal, Stefanik Gyuszival és Horváth Istvánnal, már útban voltam Égerszögre. Nem azért kerekedtünk fel, hogy felváltsuk égerszögi társainkat, ehhez nem volt már szabadságunk, hanem a hét végét kihasználva geodéziai felmérést kívántunk végezni. Újdonsült társunk, Horváth István ugyanis civilben geodéta, és vállalatától sikerült kölcsönkapnia egy szintező műszert, meg a hozzávaló tartozékokat. Őt magát is érdekelte a munkánk, ezért örömmel vállalta, hogy elvégzi a méréseket. Eddig nagy gondot okozott, hogy nem volt részletes térképünk a környékről. Akkoriban, a „szocializmus építésének” hőskorában, az 1:25 000 méretarányú térképek szigorúan titkosnak minősültek, mi sem juthattunk hozzájuk. Persze a bécsi antikváriumokból hozathattunk volna, de a bejövő postai küldemények cenzúrája miatt bajba keveredtünk volna. Nem maradt más hátra: nekünk kellett felmérnünk a források, víznyelők, töbrök viszonylagos magasságát, egymástól való távolságukat. Szeptember 26-án, vasárnap - az esős idő ellenére - a legfontosabb pontokat sikerült bemérni. A terepmunka megkezdése előtt természetesen az első utunk a Dász-töbörbe vezetett. Mielőtt lemásztunk volna az aknába, Lajos egy kis papírcsomagot húzott elő a zsebéből és kibontotta.- Ezt találtuk tegnap az akna alján - mondta. A papírok közt egy rozsdás sarkantyú rejlett. Egyik szárát már teljesen megemésztette a korrózió, a másikat is nagyon elvékonyította. Igen régen járhatott erre az a lovas, aki 89
