Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
kadt maga a guillotine is. Úgy elzárta a Róka-lyuk alját, mint amikor a színház színpadán leeresztik a vasfüggönyt. Az idő előrehaladt. A vasfüggöny felnyitása holnapra maradt... ... A táborban Petrányi Rózsika kedves történettel fogadott minket.- Itt járt a legöregebb Pozsgai bácsi — kezdte Rózsika.- Ez nem újság — vágtam közbe. - Az utóbbi napokban többször is kilátogatott a táborba. 96 éves kora ellenére egészen jól bírja a hegymászást.- A meglepetés az - folytatta Rózsika hogy Pozsgai bácsi megkérte a kezemet! Egy óvatlan pillanatban még a sátramba is befeküdt...- Ej ha! Hát ezért kérdezősködött annyit az öreg az elmúlt napokban: igaz-e, hogy Rózsika még lány? Dehát ez bigámia lenne, hiszen Pozsgai bácsinak van egy viszonylag fiatal felesége, alig 76 éves! Rózsika nevetve folytatta:- Szó sincs bigámiáról! Nem saját maga, hanem dédunokája számára kérte meg a kezemet.- És mit válaszoltál?- Várnia kell még egy kicsit, amíg feltárjuk a barlangot. A mai eredményeink alapján a dédunoka nősülési kilátásai nem éppen kecsegtetőek. Legyőzettünk Augusztus 28. Szomorkás hangulatban ereszkedtünk le az aknába. Ez az utolsó munkanapunk, utolsó roham a csepegő kövek világának megismeréséért. Vérmes reményeink tovaszálltak. Hogy barlang rejtőzik a mélyben, abban egyikünk sem kételkedik, csak éppen kapujának kulcsát nem találjuk. A mai napra előnyomulást már nem terveztünk. A maradék kis kalapácsunkkal először is Gyuszi lezuhant guillotine-66
