Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
egy hatalmas, két méter magas, függőlegesen álló kőlap állta útját. Mivel az alja olyan éles volt, mint annak idején a Kálit majdnem lefejező kőbárdnak, ezt is guillotine-nak neveztük el. Gyuszi ügyesen kiszedte az éle alatt heverő kisebb kődarabokat és az így keletkezett lyukon átbújt a guillotine túlsó oldalára. A nagy bárd másik oldaláról rendkívül érdekes oldásos (korróziós) kőalakzatok kerültek elő. Ilyen volt például egy természetes örlőkő, mely egy tálka alakú mészkődarabból állt, közepén egy kerek kvarckaviccsal. A felülről becsurgó víz a tálka közepén mozgatta, forgatta a mészkőnél keményebb kavicsot, mely koptató munkájával kilyukasztotta a tálka alját. [Ez a geomorfológia számára értékes tudományos lelet ma az érdi Magyar Földrajzi Múzeum barlangtani kiállításán látható.] Gyuszi sorra adogatta ki az érdekesebbnél érdekesebb kőalakzatokat, melyeket a természet vésői alakítottak művészi alkotásokká. Egyszer csak azt láttam, hogy a szép fehér köveken vörös foltok éktelenkednek. Vérfoltok!- Mi történt Gyuszi? — kérdeztem.- Semmi az egész - felelte - csak egy éles kő a megszokottnál is mélyebben felhasította a tenyeremet.- Be kellene kötni, nem gondolod?- Fölösleges! Majd eláll a vérzés magától... Hát ilyen ember ez a Gyuszi! És még jöttek, jöttek tovább a vérfoltos kövek... Őt is nyugtalanította viszont a guillotine, melynek alsó része a levegőben lógott, felül pedig laza agyagos kőtörmelék vette körül. Bármelyik pillanatban váratlanul lezuhanhat, mint korábban Kali guillotine-ja.- Gyere vissza Gyuszi az innenső oldalra, míg nem késő - mondtam társamnak, aki most hallgatott a szavamra, mert ő is érzékelte a veszélyt. Visszabújt a kőbárd alatt, majd a nagy kalapáccsal megpróbálta „kicsorbítani” az élét. Ez sikerült is, de a rázkódtatás következtében a túloldalon hatalmas omlás történt, és lesza65
