Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
Örömöm határtalan! Ide futnak össze a kürtők, itt egyesülnek az áradások vizei, és innen már csak lefelé kell haladni - a barlangba. A terem közepén lazán feküdtek egymáson a vízmosta kövek. Elindítottam lefelé egy kavicsot, hosszú másodperceken át csilingelve bukdácsolt alá a mélybe. Tekintetem újra a kupola felé irányult. Édes jó természet, nagyon hevenyészett alkotás ez a kupola! Agyagba ágyazott kövekből állt, mely bármely pillanatban beomolhat. A veszélyt felismerve, tolattam is vissza, ahogy bírtam. Éppen idejében, a szép kerek kupolából leszakadt az első kőtömb. Hej, hogy változik óráról órára a helyzet, s vele együtt a hangulatunk! Mielőtt azonban továbbmennénk, a veszélyes Kupolatermet alá kell dúcolni. De erre már csak holnap keríthetünk sort... Augusztus 20. Ünnepi műszak az utolsó munkanapon. Az ácsoláshoz Molnár Misi irtotta az erdőt, Irénke gallyazta le a törzseket, Rózsika húzta le a szálfákat az akna szájához, Imre szabdalta le a megadott méretre, és Gyurka húzkodta le hozzám egyenként a Kupola-terem előtti járatba. Az utóbbi nem egyszerű dolog a kanyargós, négykézlábas közlekedésre méretezett folyosókon át. Egy példa a kínlódásunkra. Rendeltem egy 180 centi hosszú, 15 centi átmérőjű gerendát. Meghozta a rönköt Gyurka jól kiizadva — de sajnos, a vastagabb vége volt alul, 25 centis átmérővel és nem fért bele a kivésett lyukba.- Meg kell fordítani a fát - mondtam Gyurkának. Könnyű ezt mondani, de hogy lehet megfordítani ekkora gerendát a maximum egy méter magasságú járatban? Gyurka elindult vele visszafelé, vagy öt helyen is kísérletezett, hogy felnyomja valamelyik kürtőbe, de csak az lett a következménye, hogy kőomlásokat idézett elő. Végül is vissza 58
