Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
Augusztus 18. Ezen a napon is zuhogott az eső. Táborunk körül a talaj annyira felázott, hogy gumicsizmáink bokáig süllyedve cuppogtak benne. Ismét szaporodtunk egy lelkes taggal: Sponga Imre, a budapesti zenekonzervatórium hallgatója érkezett hozzánk barlangkutató munkára. Remek újítással gazdagította gyakorlatunkat: egy pár ócska bőrkesztyűt hozott magával. Mi védőkesztyű nélkül dolgoztunk, aminek következtében az éles kövek sok helyen felhasogatták tenyerünket, ujjainkat. Egy zenész azonban nem ülhet le a zongorához összekaszabolt, felrepedezett kézzel. Erre jó a kesztyű. Ami a könnyebb sebesüléseket illeti, ebben a már eltávozott Szilágyi Kali járt az élen. Huszonhárom vágott sebbel, öt centinél hosszabb vérző karcolással nyerte el ezt a kétes elsőséget. Érdekesség, hogy soha egyetlen sebünk sem fertőződött el. Eleinte bekötözgettük a súlyosabbakat, vagy legalább is leragasztottuk leukoplaszttal. Később nem törődtünk a sebekkel, belepte a finom barlangi agyag, és nagyon gyorsan meggyógyultak. Talán valamilyen antibiotikumok leledzenek a barlangi iszapban? Egészséggel kapcsolatos a másik megfigyelésünk is. Csupor Pista rendszerint egy szál ingben szokott kijönni hozzánk, a harminc fokos melegben alaposan megizzadva. Aztán ahogy jött, tehát egy szál ingben, izzadt testtel, lemászott az aknába és ott ücsörgött a tizenegy fokos páradús levegőben. Soha semmi baja nem történt, egyetlen tüsszentés sem bántotta. Ha pedig valaki náthásán, úgymond „meghűlve” érkezett hozzánk, egy-két napos aknabeli tartózkodás után makkegészséges lett. A steril barlangi levegőnek ezt a hatását Jakucsék is megfigyelték a Béke-barlangban, és a mi táborozásunk idején ott már javában folyt a légzőszervi betegségben szenvedők kísérleti gyógykezelése - barlangi klímával. Hej, ha egyszer mi is felfedezzük a barlangot - gyógybarlangot csinálunk belőle! 56
