Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
...Kora reggel újból akadtak látogatóim. Rég várt vendégek érkeztek: Holly Sanyi és társai. Ok azok, akik a „teresztenyei barlangkolbász” másik végét rágcsálták. Szemrehányással kezdtem:- Sanyikám, két héttel ezelőtt azt ígértétek, hogy pár nap múlva meglátogattok a barlangon át. Azóta figyeljük a lyukat, de senki nem jött. Talán eltévedtetek a szerteágazó labirintusban?- Bár úgy lett volna, de félúton elakadtunk - felelte kényszeredett mosollyal vendégem.- Mennyi az a félút?-Hát olyan 15-20 métert haladtunk... Először leeresztettük a szifon vizét, utána felfedeztünk egy nagy üreget, melyet Jó reménység termének neveztünk el, de aztán elakadtunk a köves, agyagos hordalékban...- És most mit csináltok?- Meghagyjuk nektek a kolbászt! Mi átmegyünk Jósvafőre, és megpiszkáljuk a Kis-Tohonya-forrást. [Mint ismeretes, ez a „megpiszkálás” sikerrel járt. 1954. augusztus 31-én a forrás fölött létesített, hét méter mély aknából bejutottak egy 60 méter hosszú, agyagos deltaágba. A következő évben robbantással megbontották a járat végét elzáró omladékot, és felfedeztek egy közel egy kilométer hosszúságú cseppköves barlangot. Új természeti kincsünket a Baradla múlt századi híres felfedező és tudományos kutatójáról, Vass Imréről nevezték el. A barlang bejáratánál - Papp Ferenc professzor fáradhatatlan munkásságának eredményeként - 1958-ban barlangtani kutatóállomás létesült.] A műegyetemista barlangkutatók távozása után nem sokáig maradtam árván. A Szinpetri felől erre vezető földútról felharsant a Kinizsi természetjárók rikoltása:- Pupíliü Pupíliü Megérkezett a felmentő csapat. Folytathatjuk tovább a feltáró munkát. A jövevények a vártnál kevesebben voltak, csak hárman: László Irén, Petrényi Rozália és Szikora György. Nagyon 53
