Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
tisztelem barlangkutató csoportunk üdvöskéit, de most jobban örültem volna, ha két lány helyett két markos férfi jött volna. Petrényi Rózsika, mintha kiolvasta volna gondolataimat, ezzel kezdte mondókáját:-Nem főzőcskézni jöttünk a táborba, hanem a feltárásban szeretnénk dolgozni! Nosza, annak semmi akadálya. Miután elfogyasztottuk a maradék úti elemózsiát, beöltöztettem a két lányt sáros, vizes munkaruháinkba, és már mentünk is le az aknába. Négyen ugyan csak szakaszosan dolgozhattunk, de nemsokára megjöttek a faluból a szabadnapos bányászok, néhány téesztag és természetesen Csupor Pista. így aztán kialakult a teljes futószalag a frontfejtéstől a csigáig. Ekkor számomra tragikus eset történt. Rivális vájárok híján, én végeztem a fejtést a táró végpontján. Hosszú, ferde sziklafal mellől bányásztam ki a beékelődött köveket. Egy 30^0 kilós darabot akartam hátraadni a mögöttem tartózkodó Csupor Pistának, amikor a szűk helyen oldalfordulás közben megroppant a derekam. Szörnyű fájdalmat éreztem minden mozdulatnál. Abba kellett hagynom a munkát, Csupor Pista vette át a fejtést. Nagy kínlódással visszakúsztam és elnyúltam az akna szájánál... Augusztus 16. Fájdalmaim miatt éjjel nem tudtam aludni. Reggel Szikora Gyurka jó erősen megmasszírozta a derekamat. Levánszorogtam velük az aknához, de lemászni már nem tudtam a fájdalmak miatt. Visszamentem a sátramba és lefeküdtem... Tehetetlen nyomorék lettem! Pedig most kellene minden erőnket bevetni, a feltáró munka utolsó szakaszához érkeztünk. Én meg itt fekszem a sátorban, míg bajtársaim odalent küszködnek. Nemcsak férfiak, a nők is... A fizikai fájdalomnál talán súlyosabb az a lelki kín, amely bensőmet mardosta. Szörnyű érzés rokkant barlangásznak 54
