Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
katársam, Szilágyi Kali és Balázs Lajos is. Lejárt a szabadságuk, pedig mily szívesen ölelgették volna tovább a sáros köveket. A feltárási munkák a finisükhöz közelednek. Most nem szabad meghátrálni, abbahagyni! Nem is hagyjuk abba! Holnap, vasárnap friss erők érkeznek Budapestről. Folytatjuk a küzdelmet a kegyetlen kövek ellen, amíg meg nem adja magát a barlang! ...Éjszaka hívatlan látogatóm akadt. Már közel lehetett éjfélhez, amikor zajra ébredtem. A hangok a konyha felől érkeztek... Talán az a körözött bűnöző leste ki, hogy üresen maradt a tábor, és ennivaló után kutat? Vagy éjszaka garázdálkodó tolvajok látogattak meg? Magamhoz vettem a közelemben található egyetlen fegyvert, egy kis baltát és csendben kikúsztam a sátorból... A gyógyító huzat Augusztus 15. A holdfény jól bevilágította a töbröt. Mélységes csend uralta a tájat, a ciripelő tücskök is nyugovóra tértek... A konyha felől megismétlődött a csörömpölés. Emberi alakot nem láttam. Hirtelen egy nagy vaddisznó sötét körvonala bontakozott ki. Egykedvűen turkált az edények között. Felkaptam egy göröngyöt, feléje hajítottam, s közben ijesztésül nagyot rikkantottam. Okelme egy pillanatra felém fordult, éleset visított, majd gyors futással elinalt a bozótba. Csörtetését még percekig hallottam... Magamhoz vettem a zseblámpát, hogy megnézzem a kárt. Eddig még semmiféle állat nem dézsmálta meg éléstárunkat, az ürgék is elkerülték, ezért nem fordítottunk nagy gondot az ennivalók elzárására. Nos, mire észrevettem hívatlan látogatómat, elfogyasztott egy csomó túrót, fél doboz száraztésztát, zsírkészletünk felét, de az uborkából is lakmározott. 52
