Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
csak egy kicsit nagyobbacska, legalább kéttonnás darab. Az elkeskenyedő alsó része alatt Ralinak sikerült mögé nyúlnia, és felfedezte, hogy üreget takar. Ki vele! - döntöttünk. Most már van egy csodás eszközünk, amellyel ilyen súlyos operációt is végre tudunk hajtani. Az idő azonban annyira előrehaladt, hogy a műtétet a következő napra kellett elhalasztanunk. Augusztus 10. Mint kórházi súlyos műtétek esetén, reggel nagy gonddal láttunk neki az előkészületekhez. Megerősítettük az ácsolatokat, lepiszkáltuk a labilis helyzetű köveket. Aztán a „beteget” vizsgáltuk meg tüzetesen, merre futnak a repedések, oldásos üregek. Vésővel kiszélesítettünk egy hasadékot és ebbe pakoltunk bele két kis kalapácsot. Elegendő zsinórt adtunk neki, hogy ne kelljen megismételni Lajos emlékezetes kirohanását. A gyújtást ezúttal én végeztem. Az akna szájánál lestük az eredményt. A robbanás kisebbszerű földrengést idézett elő, megdobta talpunk alatt a köveket. Aztán lassan áramolni kezdett kifelé az akna száján a kékesszürke, csípős füst. Kivártuk, míg kitisztul a levegő, aztán óvatosan leereszkedtünk. Eltűnt a hosszú szikla! Helyén csaknem a mennyezetig ért az összezúzott kőtömeg — diónyi daraboktól a fej nagyságúakig. Közel kétszáz fordulatot tettek meg vödreink, mire kihordtuk az összes anyagot. Jó két négyzetméternyi területet nyertünk, mely számunkra már „táncteremnek” számított. Lajos átbújt egy kapuszerű nyíláson, és felfedezett mögötte egy felfelé nyúló, méter széles kürtőt. Hej, ha ennek helyét felülről ki lehetett volna puhatolni és benne leereszkedni: mennyi munkát megtakaríthattunk volna! A kürtő alul keskeny hasadékba torkollott. Lajos előrecsúszott a nyílásához, lenyújtotta lámpáját a mélybe és hangosan felkiáltott: 45
