Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)

Remények és keservek

- Megpróbálok segíteni maguknak - s visszamászott a felszínre.

Augusztus 7.

A kétlábú kíváncsi vendégeinken kívül nem hagyhatom szó nélkül a négylábú látogatóinkat sem. Az égerszögi birkanyáj minden nap átvonult a Keserű-tó lápáján, hogy tovább tizedelje a szárazság miatt amúgy is gyér füvet. Túraútvonalukat pásztoruk, Pozsgai Antal bácsi nyilván azért kerekítette errefelé, hogy friss híreket vihessen haza a faluba a barlangfeltárás állásáról.

Antal bácsi már az első átvonulása idején meglátta egyikünk kezében Jakucs László: A Békebarlang felfedezése című könyvét és elkérte átnézésre. Felnyitotta a könyv kemény fedelét és a belső oldalán megpillantotta a környék térképét. Lassan, szótagolva olvasni kezdte a nagybetűs feliratot:

У- Jel-kulcs... Oh, nem is tudtam, hogy Jakucs elvtárs ilyen furcsán írja a nevét...

Az édes történet óta Antal bácsi - számunkra Jelkulcs bácsi lett. Hosszan elüldögélt furkós botjával az egyes munkahely melletti öreg fa árnyékában, érdeklődéssel figyelte a vödröző munkát, majd amikor megúnta, kiáltott egyet kis fekete kutyájának és a nyájjal indult hazafelé.

Nem ilyen rendszeresen, az égerszögi tehéncsorda is meglátogatta táborunkat. Míg Jelkulcs bácsi nyája fegyelmezetten összetartott, s az esetleg elkódorgott állatokat az örökké szolgálatban álló kutyus egybeterelte, addig a tehenek és a hozzájuk csapott kecskék össze-vissza kószáltak, nagyon illetlenül viselkedtek. A tehenek például „elaknásították” konyhánk és étkezdénk környékét, az ellenőrizetlenül csavargó kecskék pedig beszemtelenkedtek a lakósátrakba, összetúrták és szétmarcangolták holmijainkat.

... Ami a munkánkat illeti: ezen a napfényes szombati napon is folytattuk a sziszifuszi küzdelmet a mélybeli kövek

40