Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
ellen. Annyi rést sikerült vésővel és kalapáccsal elérni, hogy három métert előre csúszhattunk. Aztán ismét elakadtunk... Közben egyre nyugtalanabbul figyeltük az akna sziklafalát. Jakucsék látogatása idején még azt hittük, hogy az összefüggő szálkőzet (anyakőzet) része, csak amikor elértük az alját, akkor derült ki, hogy egy fél méter vastag, két és fél méter hosszú lapos kő, amelyik bármelyik pillanatban bedőlhet a kibontott járatba. Ennek elkerülésére vastag faéket helyeztünk a veszedelmes kő és a szemközti fal közé. Az esti műszak után Köröndi Zoli örömujjongással rohant fel a táborba:- Nézzétek, mit találtam! Overallja zsebéből két cseppkövet halászott elő, egy körülbelül tíz centis és egy húsz centis darabot.- Becsúsztam az egyik hasadékba és ott találtam az alján leszakadva. Sok csalódás után felvillanyozott a látvány: íme, barlangunk első cseppkövei! „Kis kalapács” újságpapírban Augusztus 8. Vasárnap van. Eltelt egy dolgos hét. A tábori kupaktanács úgy döntött, hogy ma munkaszünetet tartunk. Pontosabban tanulmányi kirándulásra megyünk a Béke-barlangba. Megszemléljük azt a helyet is, ahol Jakucséknak két évvel ezelőtt sikerült bejutni a barlangba. Persze azért néhányan, akik már jártunk a Békében, a táborban maradtunk. Csupasár ruháinkat tisztogattuk, felszereléseinket javítottuk. Vasárnap lévén, sok látogatót kaptunk a faluból. Először korán reggel a Tarczali gyerekek és barátaik érkeztek. Ők hordták minden nap táborunkba az égerszögiek megígért adományait: egy fedeles zománcos kannában öt liter 41
