Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)
Remények és keservek
alig másfél kilométerre fekszik Égerszög községtől északra. Ide a faluból jól járható ösvény vezet egy lapos nyeregtetőn át, ezért úgy határoztunk, hogy itt verjük fel táborunkat. Az sem elhanyagolható szempont, hogy ez a töbörsor a minket segítő, „barlangra váró” Égerszög határába tartozik. Ha az itteni töbrök egyikéből sikerülne bejutnunk egy járható üregrendszerbe, akkor az égerszögieké a barlang... ...Este megérkezett expedíciónk fő csoportja, tizenegy tagtársunk. Név szerint: Horváth János, Kékesi Ferenc, Kiss József, Molnár István, Molnár Mihály, Pidl Rezső, Pidl Rezsőné (Marika), Stefanik György, Stefanik Györgyné (Erzsiké), Sütő Gyula és Szilágyi Kálmán. Eléjük mentem az állomásra a téesztől kapott szekéren. Mivel a poggyásszal megtelt a keskeny jármű, csak a fehérnép kapott rajta helyet, mi férfiak gyalogszerrel, nótázva követtük a sötét éjszakában, szitáló esőben zötyögő tákolmányt. Az országút Szőlősardón át a kanyargós Rét-patakot követi, s a benyúló dombhátak miatt hol felfelé kapaszkodik, hol lefelé lejt. A gyalogos had számára az utóbbi volt kellemetlen. A lovacskák ilyenkor ügetésbe, csendes vágtába kezdtek, mi pedig lihegve futottunk a kocsi után. Nem csoda, hogy ilyen futkározásos „utazás” közepette egyre fogyott ajkunkról a nótaszó, végül már néma csendben meneteltünk, kocogtunk, futottunk... Mire éjfél tájban megérkeztünk a Keserű-tó lápájába, a táborban maradt társaink magasba szökő tűzmáglyával és a falusiak első ajándékával: egy jókora fazék aludttejjel fogadtak. A hosszú gyaloglás, lótás-futás után üdítően hatott a finom aludttej. Nemcsak szomjunkat oltotta, hanem éhünket is elvette. Az aludttej ugyanis tele volt „hússal”, rovarok tömkelegével. Az iskolás gyerekek hozták ki a tejcsarnok küldeményét egy nyitott nagy kondérban a magas fűvű legelőkön át, s mire ideértek, szúnyogok, legyek, darazsak, sőt hangyák és fülbemászók is nagy számban lelték halálukat a fehér lében... 18
