Balázs Dénes: A csepegő kövek igézetében (Érd, 1994)

Függelék

FÜGGELÉK

Az égerszögi Szabadság-barlang további kutatásának és védelmének fontosabb eseményei

1954. november 15-16.

A felfedező kutatók (Balázs Dénes, Balázs Lajos, Pozsgai Sándor és Stefanik György) folytatták a barlang még ismeretlen részeinek bejárását. Az Óriás-termen túl átkutatták a Pokolnak nevezett sáros, agyagos barlangszakaszt a Kis-Kuszoda (másképpen: Ruhaszaggatós-ág) elszűkülő végpontjáig. Felfedezték a Pokol egyik leágazását, a Víznyelős-oldalágat, de felszerelés hiányában a vizes alsó járatokba nem sikerült leereszkedniük.

Az első bejárás után a kutatók a barlang hosszát 3-5 kilométerre becsülték, így a Szabadság-barlang lett az ország harmadik leghosszabb cseppkőbarlangja a Baradla és a Béke-barlang után. Égerszög lakóinak vágya azonban csak részben teljesülhetett. A hőn óhajtott barlang ugyan feltárult, de folyosóinak méretei nem teszik alkamassá nagyarányú turistaforgalomra. Különleges ritka képződményei miatt elsősorban a tudományos kutatók számára szolgálhat értékes természeti laboratóriumként.

1954. november 25.

Megkezdődött a küzdelem a barlang megtartásáért. Feltétlenül szükséges a felfedező járat megerősítése, mert ha a beáradó esővíz összedönti a hevenyészve készült ácsolatot, a barlang újra hozzáférhetetlenné válik. A

kutatócsoport pénzügyi segítséget kért a legsürgősebb munkák elvégzésére az Országos Testnevelési és Sportbizottságtól, valamint az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetétől. Mindkét szerv külön-külön tízezer forint támogatást nyújtott.

1954. december 1.

Balázs Lajos végleg lemondott budapesti állásáról és Égerszögre települt. Két helybeli munkatársával folytatta a bejárat bővítését és biztonságos alátámasztását. Később feladta a pesti lakását is, felesége szintén Égerszögre költözött.

1954. december 31. -1955. január 2.

Húszórás föld alatti expedíció a barlang Pokol szakaszába. Résztvevői: Balázs Dénes, Balázs Lajos, Molnár József, Stefanik György. Fő cél a barlang további folyosóinak felkutatása, mivel a jelenleg ismert végpont még légvonalban 920 méterre van a forrástól, a Kecske-kúttól. Sikerült több helyen lemászni a patakos alsó szintre, de a szűk eróziós hasadékban csak tíz-húsz méter távolságra jutottak el.

1955. február 5.

Az erős hóolvadást kihasználva Balázs Lajos és Pozsgai Sándor vízfestési kísérletet hajtottak végre. Har-119